Az apák bűnei azonban nem pusztán egy gyilkosság körülményeinek tisztázását örökíti meg. Block könyvének sorait olvasva akaratlanul is a David Lynch rendezte Twin Peaks hangulatvilága jut eszünkbe, holott a könyv majdnem tizenöt évvel megelőzte a nagy sikerű tévésorozatot. A cselekmény Block regénye esetében is csak látszólag áll a középpontban, a mű kvintesszenciáját a történet mögé bújtatott másodlagos tartalom, a lappangó titkok által keltett hangulat, a színtiszta borzongás adja.
Persze Matt Scudder alakja a lehető legmesszebb áll a Dale Cooperben megtestesülő makulátlanságtól, a rendezett, vegytiszta matematikai gondolkodásmódtól. Scudder fél lábbal maga is az alvilág ingoványos, bűzös mocsarában lépked, megjelenésében is inkább emlékeztet egy gyűrött, féljózan, nincstelen senkire, mint egy hivatásos magánnyomozóra. Scudderben minden megtalálható, ami a bukott rendőr klasszikus szerepéhez elengedhetetlen. Egy véletlen baleset során lelőtt egy ártatlan kislányt, felesége elhagyta, a rendőrség kötelékéből kilépett - holott folyton visszavárják -, a hite elhagyta, a borostája mindig többnapos, ballonkabátja gyűrött, és a keze ügyében mindig ott a bourbon. S ha a külsőségek ismerősnek is hatnak - Bruce Willisről nem lehet nem megemlékezni a figura kapcsán - a lényeg az, hogy ezek pusztán külsőségek. Block egyetlen szóban sem részletezi karakterei belső lelkivilágát, Scudderből mégis érezhetően árad a keserűség, a lemondás. A szereplők mögött tehát van tartalom, van történetük, az író - ha csak néhány képzelt ecsetvonással is - élővé tudja varázsolni a sémákból kivágott, önmagukban élettelen karaktereket.
|