Az antológiák egykor nagyon fontos szerepet
játszottak a magyar irodalomban, kulcsszerepük volt
egy-egy újonnan feltűnt szerző
befuttatásában. A rendszerváltozás előtti
két évtizedben az évente megjelenő
Körkép antológia-sorozat avatott gyakorlatilag
íróvá sokakat.
 |
Rendelje meg! |

|
Kepes András nagyon fontos feladatot vállalt, amikor
összeállította a fiatal magyar írók
antológiáját, és hagyta, hogy az ő
nevébe-arcába csomagolva
kínálja portékáját a piacon
egy teljes művészeti ág. Feladatát
rendkívüli sikerrel teljesítette:
példátlanul nagy hírverést csapott az
ilyesmiben talán nem is reménykedő szerzőknek,
és olyan kötetet állított össze,
amelyről egyértelműen állítható:
jól reprezentálja a negyven évesnél fiatalabb
írónemzedéket.
Olvasói szempontból az antológiák
legfontosabb haszna, hogy segít eligazodni: nem kell
mázsaszámra drágán vásárolni a
könyveket, az antológiából
kiválaszhatók azok a szerzők, akiknek a
pályáfutását nyomon akarjuk követni,
új könyveiket el akarjuk olvasni (enélkül
talán rájuk sem lelnénk). Ezt a célt
szolgálja az is, hogy Kepes minden szerzővel
interjút is készített (ezeket az RTL Klub is
sugározta egyébként).
A Kepes András által összeállított
kötet négyötöd részben színvonalas
és izgalmas kisprózát tartalmaz, és
tökéletes áttekintést nyújt erről a
generációról - amely egyébként
inkább két és fél generáció, a 42
éves Háy Jánostól a 22 éves
Teslár Ákosig ívelően . A
szerzők többsége alig ismert (kivéve
talán Darvasi László, Grecsó Krisztián,
Péterfy Gergely, Kőrösi Zoltán), ezért is
megdöbbentő, hogy milyen jók ezek a novellák -
a többiek közül különösen Balogh
Róbert, Cserna-Szabó András, Erdős Virág,
Lovas Ildikó szövegei emlékezetesek.
Ha fel kellene sorolni, hogy kik hiányoznak azok
közül, akik kisprózát is alkotnak, Hazai
Attilán, esetleg Kemény
Istvánon kívül alig juthat eszünkbe
valaki. Ha csak tíz könyvet vásárol valaki
ebben az évben, azt tanácsolnánk: a
Könyvjelző legyen köztük.
[origo]
|