Ken Kesey Colorado államban, La Juntában született 1935. szeptember 17-én, fiatal éveit a Csendes-óceán partvidékének északi részén töltötte. Elég hamar eldöntötte, hogy írni akar, a University of Oregon hallgatójaként újságírást kezdett tanulni, de hallgatott előadásokat a Stanford Universityn is. Az irodalmi életbe teljesen váratlanul csöppent be 1962-ben, amikor a Száll a kakukk fészkére című regénye megjelent és egykettőre világsiker lett. A regény alapanyagául személyes tapasztalatai szolgáltak: pszichiátriai osztályon dolgozott és drogkísérletekben vett részt a hatvanas évek elején a kaliforniai Palo Alto egyig klinikáján.

A regény főhőse McMurphy, aki bolondnak tetteti magát, hogy elmegyógyintézetbe zárják, és így kivonja magát a társadalomból. Lázadó, szabadságot szerető természete azonban a zárt osztályon sem marad nyugton: a férfi elhatározza, felrázza a teljes lelki apátiába süllyedt - süllyesztett - betegeket. Már-már sikerül is neki, ám a Főnéni, az osztály főnővére átlát a szitán, és elektrosokk kezelésnek veti alá McMurphyt, akiből ugyanolyan emberi roncs lesz, mint az intézet többi lakójából. McMurphy megváltója egyetlen barátja, a nehéz felfogású, hatalmas termetű indián lesz. A könyv tízéves késéssel, 1972-ben jelent meg magyarul. 1975-ben Milos Forman filmet rendezett  a regényből, melyért Oscar-díjat kapott, akárcsak a főszerepet játszó Jack Nicholson.

Kesey második regénye, a Sometimes a Great Notion 1964-ben jelent meg. Ugyanebben az évben Merry Pranstersnek nevezett baráti körével egy pszichedelikus színekre festett buszban körbeutazták Amerikát. Ez az LSD hatása alatt tett túra nagyban hozzájárult a hippie-mozgalom kialakulásához.

1967-ben marihuána birtoklásáért Kesey-t hat hónapra bebörtönözték. Szabadulása után visszavonult oregoni farmjára, ahol az írásnak és a gazdálkodásnak szentelte idejét. Akkor adott ismét hírt magáról, amikor 1990-ben visszatért a stanfordi egyetemre, hogy regényírást tanítson. Magyarországon is kiadták a kilencvenes években megjelent Hajósének című regényét. Összesen közel egy tucat regányt, egy színdarabot és egy naplót írt.

Életének utolsó éveit már betegen tengette. A kilencvenes évek elején jött a cukorbetegség, azután következtek a májkomplikációk. "Túl hamar ment el, nagy űr marad utána" - nyilatkozta halálhíréről értesülve Ken Babbs, aki évtizedeken át barátja volt.

Ajánlat:

Kesey honlapja

(MTI/[origo])

[origo]