Mario Vargas Llosa egy korábbi dedikálás alkalmával

Az idei jubileumi fesztivált Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség minisztere és Jean-Jacques Aillagon francia kulturális miniszter nyitja meg. Az esemény  díszvendége a világhírű perui író, Mario Vargas Llosa lesz, aki április 24-én délután négy órától a Budapesti Kongresszusi Központban Kepes Andrással beszélget majd. Llosa a pódiumbeszélgetést követően feltehetően nem dedikál majd, másnap azonban délután fél öttől az Európa Kiadó standján várja olvasóit.

Vargas Llosa izgalmas élete, politikai és szerelmi kalandjai művészetében is tükröződnek. Szigorú apja katonai iskolába járatta, tizenöt évesen már bűnügyi újságíróként dolgozott Limában, négy évvel később feleségül vette a nála jóval idősebb nagynénjét (részben ez az élmény ihlette Julia néni és a tollnok című regényét).

Szinte gyerekfejjel egy illegális kommunista csoport tagja lett, később a latin-amerikai írókhoz hasonlóan üdvözölte a kubai forradalmat, majd a kubai rendszer egyik következetes bírálójaként lépett fel. Huszonkét éves korától tizenhat éven át Európába számos nagyvárosában élt, többek között Londonban, Barcelonában és Párizsban.

Gyarapítsa gyűjteményét! Egy latin-amerikai író, akinek élete, politikai és szerelmi kalandjai művészetéhez is meghatározó alapot jelentettek.

1990-ben egy konzervatív párt képviseletében indult a perui elnökválasztáson,. "Megtanultam, hogy nem politikus, hanem író vagyok" - nyilatkozta a vereségét követően.

Vérbő, színes történetekkel teli könyveiben a dzsungel őslakóitól a prostituáltakon át a politikai vezetőkig és diktátorokig a latin-amerikai társadalmak minden rétegét lenyűgöző hitelességgel festi meg.

Nemrégiben megjelent, A Kecske ünnepe című regénye a latin-amerikai társadalmi-politikai konfliktusokat ábrázoló művei sorába tartozik - minden idők egyik legnagyszerűbb "diktátorregénye", amely a dominikai Trujillo zsarnoki rendszerét mutatja be. Nagy sikerű erotikus regényeiben ( Pantaleón és a hölgyvendégek, Szeretem a mostohámat és a Don Rigoberto feljegyzései című kötetek) kifinomult művészi eszközökkel ábrázolja a "játékos ember" féktelen fantáziavilágát.

Legújabb, Édenkert a sarkon túl című könyvében olyan témát dolgoz fel, amely korábbi regényeiben, például a Háború a világ végén-ben is fontos szerepet kapott: tragikus sorsú hősei, a nagy francia festőművész, Paul Gauguin és nagyanyja, a feminista és utópista Flora Tristán történetének elmesélése közben arra a kérdésre keresi a választ, hogy volt-e valaha s létezhet-e egyáltalán földi paradicsom. Megvalósítható-e a tökéletes társadalom, vagy minden utópisztikus eszme - mely születésekor még oly nemesnek tűnhet, amilyen nemes volt a becsületes, minden erőszakot elutasító Flora Tristán is - óhatatlanul erőszakhoz és diktatúrához vezet...