Ajánlat
	Meglepő eredmény a homoszexualitás öröklődéséről Bűnnek tartja a homoszexualitást a kijelölt EU-biztos

A vallási vezetők abban reménykednek, hogy a rég várt beszámoló - amelyet egy 14 főből álló egyházi munkacsoport készített el - az eddigieknél termékenyebb párbeszédekhez vezet majd az egyes vitás pontokkal kapcsolatban. Abban azonban még ők sem hisznek igazán, hogy egy csapásra elsimíthatja a liberális és konzervativ lutheránusok közötti nézetkülönbségeket. A konzervatív hívők közül sokan a kezdetektől fogva mereven elzárkóztak az egyházi áldás lehetősége elől.

A nagyjából 5 millió hívővel rendelkező Amerikai Evangélikus Egyház vezetői kijelentették, hogy az ez év augusztusában tartandó egyházi biennálén a beszámolóban foglaltak alapján, az abban leírtak, illetve további tárgyalások kezdeményezése mellett fogják letenni a garast.

Az egyházi vezetők álláspontja az, hogy az emberek félnek a homoszexuális kapcsolatok egyházi színtéren történő teljes elfogadásától, ugyanakkor reményre ad okot, hogy a párbeszéd megkezdődött, és a vita alapvetően az elfogadás alapjain nyugszik. Hiszik, hogy az egyet nem értések ellenére képesek lesznek konszenzusra jutni a kérdéssel kapcsolatban.

A lutheránusok egyébként nem az egyetlen protestáns egyház Amerikában, amely a kérdéssel jelenleg foglalkozik, de az elsöprően nagyszabású tanulmány mellett a többi egyház vitája eltörpülni látszik.

Az elmúlt négy év alatt tudósok, teológusok, homoszexuális és leszbikus lutheránus hívők és egész egyházközösségek vizsgálták, vajon szükséges-e az evangélikus egyház jelenlegi irányelveinek felülbírálata. Az ugyanis egyelőre csak elvi szinten fogadja el a homoszexualitást: csak azok a homoszexuális papok kaphatják meg az egyház áldását, akik cölibátust fogadnak. Ami azt jelenti, nem diszkriminálják őket azzal, hogy megvonják tőlük a papi szentséget, ugyanakkor viszont önmegtartóztatást várnak el tőlük, miközben a heteroszexuális papok szabadon házasodhatnak. Olyan rendelkezés viszont nincsen, amely az azonos nemű hívők házasságát helytelenítené: az egyes templomok önállóan dönthetnek erről.

A nyárvégi biennálén jelenleg szóba jöhető lehetőségek között felmerült egy teljesen új álláspont megfogalmazása, az, hogy az érvényben lévő egyházi rendelkezéseket változatlanul hagyják, de az is, hogy az azonos nemű hívők házasságának elfogadása mellett a homoszexuális papok kérdésében is az egyes templomok - esetleg zsinatok - dönthessenek önállóan.

2003-ban néhány konzervatív egyházi méltóság a tanulmány késleltetését kezdeményezte, hangsúlyozva, hogy még mielőtt a homoszexualitás témakörének egyes vitás kérdéseit boncolgatnák, az egyház szélesebb körű általános felmérést kellene, hogy végezzen e témában, amelyet leghamarabb 2007-re készíthetnének el.

Az egyház különböző álláspontokat képviselő tagjai abban mindenképpen egyetértenek, hogy a tanulmány nem szabad, hogy megossza a hívőket, még ha különbözőképpen gondolkoznak is. Mindemellett nem tudni, hogy az végül a kedélyek megnyugtatását váltja-e majd ki, vagy éppen tovább szítja az aggodalmakat. A hívők (mindkét oldal képviselői) tartanak attól, hogy az új elvek elfogadása akár egyházszakadáshoz is vezethet - ahogy az episzkopális egyház esetében, amikor azok 2003-ban felszenteltek egy homoszexualitását nyíltan vállaló püspököt.

A félelem azért sem alaptalan, mert a - chigacói székhelyű - Amerikai Evangélikus Egyház mellett (amely 1998-ban három lutheránus felekezet összeolvadásából jött létre) létezik az Egyesült Államokban - Missouri és Wisconsin államban - további két függetlenül maradt, konzervatív elveket valló lutheránus egyház is, mindkettő határozottan ellenzi a homoszexualitás elfogadását, sőt mi több: ők nőket sem szentelnek fel papnak.

2003 szeptembere óta több mint 28 ezer evangélikus hívő adott visszajelzést a munkacsoport témával foglalkozó találkozóin, ahol több csoportban tanulmányozták a kérdéskört. Az egyik illinois-beli templom lelkipásztora például elmondta: annak idején, amikor Massachusetts állam legalizálta az azonos neműek házasságát, hívei közül több mint 150-en gyűltek össze a templomban egy hasonló csoportos vitára.

"Az esemény teljesen megváltozatta a kommunikációnkat" - mesélte el tapasztalatait a lelkipásztor. "Megtanultuk, hogyan beszéljünk nyíltan még a kényes témákról is. Nem fontos, hogy miért, de tény: a templom nem az a hely, ahol az emberek felszabadultan képesek szexről vagy szexualitásról beszélni. De miért is ne beszélhetnénk a szexualitásról - tehát például a homoszexualitásról - is úgy, mint Isten egy ajándékáról? Remélem, ezt legalább sikerült elérnünk."