Megjelenik Nabokov utolsó regénye

Kubrick filmjében a címsze-repet Sue Lyon játszotta

Vlagyimir Nabokov Szentpétervárott született egy gazdag, orosz arisztokrata család sarjaként. Apja liberális politikus, ügyvéd és újságíró volt egy személyben. A fiatal Nabokov ötéves korában anyanyelvén kívül már folyékonyan beszélt angolul és franciául, tanulmányait Szentpétervár legrangosabb iskolájában végezte. Tizenhat éves korában már földbirtokos volt, nagybátyja hagyott rá egy nagyobb birtokot. A gazdagságot azonban nem élvezhette sokáig: az orosz forradalom alatt apját letartóztatták, a család pedig Berlinbe menekült. Nabokov Cambridge-ben folytatta tanulmányait, ahol 1923-ban diplomát is szerzett. Időközben apja merénylet áldozata lett: 1922-ben egy orosz monarchista ölte meg Berlinben.

Nabokov mintegy tizenöt évig élt Berlinben, ahol fordítóként, tanárként és teniszedzőként vállalt munkát. A berlini orosz emigránsok között hamar hírnévre tett szert mint a közösség fiatal írótehetsége. Korai munkáiban a halál, az idő múlása, az értékveszteség kérdései foglalkoztatták, már ekkor is jellemző volt rá az összetett metaforák használata. 1930-ban megjelentetett, Végzetes végjáték című regénye egy magányos sakkzseni történetét dolgozza fel, akinek az a rögeszméje támad, hogy egy világméretű sakkjátszmába keveredik bele, s ebbe a tudatba fokozatosan bele is őrül. Nabokov később egyre több fejtörőt rejtett el regényeiben, mindig is sokra tartotta olvasóit. "A jó olvasónak van képzelőereje, memóriája, akad egy szótár a keze ügyében, és van némi érzéke a művészetekhez" - írta egyszer.

Mikor Hitler 1937-ben szabadon engedte apja gyilkosát, Nabokov Párizsba költözött, ahol többek között James Joyce-szal is barátságot kötött. A negyvenes évek elején elhagyta Párizst, és az Egyesült Államokat választotta otthonául. Több rangos egyetemen is tanított, Flaubertről, Joyce-ról, Turgenyevről és Tolsztojról tartott előadásai komoly kritikai elismerést váltottak ki.

Első angol nyelven írt regénye magyarul is megjelent Sebastian Knight valódi élete címmel. A könyv sikerének hatására több újság is közölni kezdte novelláit a negyvenes években, pár évvel később pedig önéletrajzi ihletésű könyvet is írt Speak, Memory címmel.

Leghíresebb regényét, a Lolitá-t 1955-ben egy párizsi kiadó jelentette meg, mivel ezt Amerikában egy kiadó sem vállalta. A regényt a francia kormány is betiltotta, ezt a döntést később azonban a legfelsőbb bíróság felülbírálta. A Lolitá-t kétségkívül a huszadik század legellentmondásosabb botrányregényei közé sorolhatjuk, története egy középkorú, pedofil tanár  és egy tizenkét éves lány kapcsolatát örökíti meg. Sokan egyetértenek abban, hogy a liliomtipró tanár valójában magát az írót, a művészeteket és az európai kontinenst szimbolizálja, aki a tizenéves lány alakjában az újvilágot hódítja meg összes vulgaritásával együtt.

Részlet Stanley Kubrick filmjéből

A könyvnek - és nagy részben az azt körülvevő botrányoknak - köszönhetően Nabokov óriási hírnévre tett szert, a regényt Stanley Kubrick 1962-ben filmre is vitte, melyhez a forgatókönyvet maga Nabokov írta.

A Lolita sikere után felhagyhatott a tanítással, és végre csak az írásra koncentrálhatott. 1957-ben fejezte be következő könyvét, melyet szintén lefordítottak magyarra, Pnyin professzor címmel. A hatvanas években különböző irodalmi műfajok egyesítésével kísérletezgetett, többek között egy ezersoros költeményt is írt.

Az orosz-amerikai író 1959-ben Svájcba költözött, állandó lakhelye a montreux-i Palace Hotel lett. Későbbi munkái közül magyarul az Ada és az Áttetsző testek jelentek meg. Időközben fia, Dmitrij is tevékenyen részt vett apja irodalmi munkásságában: oroszul írt regényeit, darabjait ő fordította le angol nyelvre, és Nabokov későbbi, 1977-es halála óta is ő gondozza irodalmi hagyatékát.