[origo]
Nyomtatás

Olympia: a sport bölcsője
2008. február 26., kedd, 9:42


Az olimpiák eredete, története sok gondot okozott a történelemkutatóknak az elmúlt évezredek során. Semmi biztosat nem lehet tudni arról, hogy mikor rendezték az első ókori játékokat, a fennmaradt írásos emlékek homlokegyenest mást mutatnak. Egy dolog biztos: megegyezéses alapon Kr. e. 776-tól, az első olimpiai győztes nevének ismeretétől számítjuk az antik Görögországból elindult mozgalmat.


Ókori profik

Történészek szerint a peloponnészoszi játékok eredete a korai egyiptomi, valamint a krétai minoszi kultúrában keresendő.

A két korszak szellemi és mozgáskultúrája egyesült és kiteljesedett Hellászban, s a dór hódítók segítségével egyfajta életformává vált. Magának az olimpiai játéknak az eredete a görög mondavilágba nyúlik vissza, ahol Zeusz, Pelopsz, valamint Heraklész nevével hozzák összefüggésbe.

A legelterjedtebb hiedelem utóbbi nevével kapcsolta össze az olimpiát; Heraklész állítólag apja tiszteletére alapította a versenyt, kimérte a szent ligetet (Altis), oltárokat állított a 12 főistennek és elrendelte az ünnepek négyévenkénti megismétlését. Érdekes, hogy párhozamosan az Olympiában megrendezett versenyekkel Pythiában és Isthmusban is szerveztek hasonló szórakozást.

Az olimpiák kezdeti hanyatló korszakában a polgárháborúkkal sújtott Hellászban Iphitus éliszi király volt az, aki a delphoi jósda tanácsára visszaállította, s tulajdonképpen a játékok egyeduralkodójává tette az olimpiát.

Eleinte a játékok egyetlen versenyszámból, a stadionfutásból álltak. Euszebiosz (Kr. u. 260-340) szerint Kr. e. 776-ban az éliszi Koroibosz nyert, aki szakácsként dolgozott. Miután ő volt az első olyan győztes, akinek a neve fennmaradt, az olimpiákat ettől a dátumtól számolják. A 14. olimpiától kezdve a kétszeres stadionfutás, majd a fegyveres futás (65. olimpia), a birkózás, a pentatlon (mindkettő a 18. olimpián), az ökölvívás (23. olimpia), a kocsiversenyek (25. olimpia), valamint a pankráció és a lóverseny (mindkettő a 33. olimpián) került fel a programba. Kr. e. 632-től (a 37. versenyen) kezdve a gyermekek, míg Kr. e. 396-tól (96. viadal) a kikiáltók és a trombitások olimpiáját is megrendezték.

Ki hinné, hogy már az ókori olimpiák versenyzői is profik voltak? Nos, már maga az atléta szó is azt jelentette görögül, hogy "aki a díjért versenyez". Az első helyezettek pajzsot, gyapjúköntöst és olajág-koszorút kaptak, de előfordult, hogy pénzdíjban részesültek. Ez utóbbi található Homérosz Iliász c. művében is, ahol Akhilleusz, barátja, a Trója ostrománál elhunyt Patroklosz emlékére rendezett "gyászversenyen" is megjutalmazta a sportolókat.

Forrás: Getty Images

A versenyek tisztaságára egyrészt egy tíztagú bírói testület vigyázott, amely bírságot vethetett ki, illetve el is tilthatta a renitenskedőket, másrészt a versenyzőnek is esküdni kellett, hogy tartózkodik a bírák, illetve sporttársai megvesztegetésétől, hogy mellőz minden szándékos sértést, hogy nem okoz halált, valamint vállalja, hogy a jelentkezés előtt 10 hónapon keresztül lelkiismeretesen edz.

Az olimpiai játékok Kr. e. az 5. században érték el virágkorukat, majd ettől kezdve hanyatlásnak indultak. Megszűnésük időpontját a történelem Kr. u. 393-ra teszi, amikor Nagy Theodosius császár egy állítólagos edictummal a kereszténység végleges megszilárdítása érdekében majdnem 11 századnyi fényes múlt után végleg beszüntette az olimpiai ünnepet. Azért, hogy 1503 esztendő elteltével egy francia úriember, Pierre de Coubertin báró újjáélessze a játékokat, s szervezésének köszönhetően 1896-ban, Athénban ismét elinduljon a világ legnagyobb sportmozgalma, az újkori olimpia.


Sportágak

Futás
Olympiában a futás négy fajtáját ismerték. A legismertebb a stadionfutás (kb. 200 méter) volt, amit a legelső olimpia óta (Kr. e. 776) megrendeztek. De meghonosodott a kétszeres stadionfutás (ami tulajdonképpen a középtávnak felelt meg), a hosszútávfutás (ami a mai 3 mérföldes versenynek felelne meg), valamint a fegyveres futás is. A pálya mellett három buzdító tábla volt (ne hagyd magad, gyerünk, fordulj), melyekről a meztelenül futó versenyzők tájékozódhattak, hogy a táv melyik részén járnak.

Forrás: Getty Images

Pentatlon
Az ókori öttusaversenyek Kr. e. 708-ban, a 18. olimpián rendezték meg először. Öt számból állt: diszkoszvetés, gerelyhajítás, távolugrás, futás és a birkózás. Utóbbi kettő szerepelt külön is a pánhellén játékokon, ám a diszkoszvetést, a gerelyhajítást, valamint a távolugrást csak a pentatlon részeként rendezték meg. Előfordult ugyan néhány elvetélt kísérlet az ökölvívás meghonosítására is az ötpróba berkein belül, ám a boksz külön sportágként jobban érvényesült. Nem véletlenül nevezte Arisztotelész az öttusát a sportok királyának, mondván "a pentatlon a legjobb, mert kiválóan ötvözi az erőt és a gyorsaságot."

Birkózás
Plutarkhosz a legmesterkéltebb és legbonyolultabb atlétikai viadalnak nevezte az izomzatot és az ügyességet legjobban igénybe vevő sportágat. A görög mítoszok egyértelműen a férfierő megtestesítőjétől, Heraklésztől származtatják kialakulását, aki mint a legkiválóbb birkózó roppant erejével óriásokat és szörnyetegeket egyaránt legyőzött. Először a 18. olimpián szerepelt önálló versenyszámként. A birkózásban valószínűleg az volt a győztes, aki ellenfelét háromszor földre teperte. Számos fogás engedett volt, úgymint a gáncsolás, a fojtogatás (!), a kéz vagy az ujj kicsavarása. A helyszín általában az atlétikai versenyek színhelyén, a stadionban zajlott, lehetőségek szerint puha talajon.

Ökölvívás
Eleinte - a napjainkban használatos kesztyű elődjeként - ökörbőrből vágott szíjakkal tompították (?) az ütéseket a versenyzők,. később azonban (ahogy a szakirodalom fogalmaz: az atlétika fejlődése miatt) kialakult több vállfaj is. A szíjakra legtöbbször szegeket, de legalább ólombütyköket illesztettek, amelyek akár a vesztes halálát is okozhatták. A későkori írók említést tesznek a fülvédők használatáról, melyek legalább a fület óvták a nagyobb sérülésektől. A boksz legfőbb védnökének Apollo számított.

Pankráció
Az ökölvívásnak és a birkózásnak egyfajta keverékéből alakult ki a sportág, melyet sokan a legfáradtságosabb versenyszámnak tartottak. A szabályok szerint az álló küzdelem folytán mikor az egyik fél megingott, s a másik földre döntötte, addig hempergőztek egymást ütve, rúgva, fojtogatva, míg valamelyik teljes kimerülésben karját magasba nyújtva nem jelezte, hogy feladja a küzdelmet.

Lóversenyek
Minden ünnep versenyei közül a legérdekesebbek és leginkább közönségcsalogatóbbak a lóversenyek voltak. A görögök a verseny két fajtáját ismerték: a lovaglóversenyt, illetve a kocsiversenyeket. Az olimpiákon először a négyesfogatok versenyét rendezték meg (25. olimpia), ezt követte a versenylovaglás (33. olimpia), majd a kocsi- és lóversenyek. A versenyek a szabad mezőn folytak, a pályát hippodromnak nevezték. A lóversenyek általános elterjedése és közkedveltsége azt eredményezte, hogy idővel az előkelő úri nők is hódoltak a sportágnak. A legelső, kinek lovai díjai nyertek Olympiában, Agesilaus húga, Cynisea volt.


Érdekességek

Meztelen valóság
Két történet is ismert arra vonatkozóan, hogy az ókori játékok során a sportolók meztelenül, ruha nélkül versenyeztek. Az egyik sztori egy megarai futóról Orsipposról (más források szerint Orrhippos) szól, akiről először jegyezték fel, hogy Krisztus előtt 720-ban meztelenül teljesítette a stadionfutást, miután elveszítette a nadrágját.

A másik történet már inkább egy tradícióhoz köthető: a spártaiak hagyományosan ruha nélkül álltak rajthoz már a Kr. előtti nyolcadik századtól. Az egyelőre nem bizonyított, hogy Kr. e. 776-ban az éliszi Koroibosz vajon viselt el mezt vagy sem.

Forrás: Getty Images

Büntetlenül az olimpián
Az ókori olimpiákat csak férfiak látogathatták, nők és asszonyok nem - kivételt csupán Démétér szűz papnője képviselt. Aki ezt a szabályt megszegte, azt a Typaion hegyről a szakadékba lökték. Egyetlen asszony akadt csupán, aki ellenállt ennek a szabálynak mégsem büntették meg. Kallipateira igazi sportolócsaládban nőtt fel: édesapja, három bátyja, unokaöccse, sőt fia is olimpiai bajnok volt. Amikor férje meghalt, Kallipateira átvette fia edzésének irányítását. Az olimpiára aztán férfinak álcázva bejutott, ám Peisirodos győzelmekor izgalmában ledobálta álruháját, leleplezve ezzel asszonyi mivoltát. A büntetést csak családja sportsikereire való tekintettel úszta meg. Ellenben esete precedenst teremtett: ettől kezdve az edzőknek minden olimpiai előtt meztelenül is meg kellett mutatkozniuk, kizárva a csalás lehetőségét.