Röpködő NBA-sztárok oktatták a világbajnok spanyolokat

A várt nagy csata elmaradt, az Egyesült Államok kosárválogatottja 119-82-re legyőzte a világbajnoki címvédő spanyol gárdát. LeBron James és társai már a második negyedben megnyugtató előnyt szereztek, és innentől kézben tartották a mérkőzést a becsülettel küzdő, de támadásban sokszor csak küszködő spanyolok ellen.

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Dajka Balázs helyszíni tudósítása Pekingből

Hogy milyen "divatmeccset" rendeztek helyi idő szerint szombat este a pekingi olimpiai kosárlabdacsarnokban, arról mindent elárul, hogy az újságírókat szállító buszon egy negyvenes éveiben járó nő hosszan sminkelt. A gyengébbik nem nagy tisztelőjeként is volt egy olyan érzésem, hogy a férfi cselgáncsozók +100 kg-os versenye előtt kevesebbet készülődött volna.

Persze, valahol érthető a fenenagy felhajtás, elvégre nemcsak a férfikosár-torna, hanem az egész olimpia egyik legkomolyabb élményével kecsegtetett a Spanyolország-Egyesült Államok találkozó. Az egyik oldalon a 2006-os világbajnok, a másikon ugyan már nem Michael Jordan zsákol kinyújtott nyelvvel, nem Magic Johnson adja a "balra nézek, jobbra adom" passzokat, és nem Larry Bird szórja a triplákat, de azért Kobe Bryant, Jason Kidd, LeBron James vagy Dwyane Wade neve sem a diákolimpiai tudósításban szokott feltűnni.

Mikor megérkezünk a félelmetesen nagy arénába, éppen a kínai és a német válogatott vív gyilkos harcot a győzelemért az utolsó percekben. Minden kínai pontot dobhártya-károsító tombolás fogad, és amikor a németek legnagyobb csillaga, Dirk Nowitzki előbb elront egy hármast, majd elveszíti a labdát, a Nagy Fal is beleremeg a hatalmas örömujjongásba. A hazaiak nyertek, jöhetett az este főéetele, amely ínycsiklandozónak ígérkezett, étvágygerjesztőnek pedig az egyik percben egy kis vérpezsdítő latin muzsika szólt a Gypsy Kings előadásában, aztán éles váltással dübörgött egy laza hiphop, hogy Jamesék is otthonosan érezzék magukat.

A himnuszok közben az amerikaiakat elnézve középiskolai testnevelőtanárom jutott eszembe, aki rendszerint hosszasan szidta a futballistákat, mert szerinte képtelenek vigyázba állva végighallgatni nemzeti indulónkat. Nos, Kobe Bryantnek duplán járt volna a feddés a pedagógustól, mivel nem elég, hogy terpeszben hallgatta a himnuszt, de melegítés gyanánt még hajlongott is egy sort.

A kezdésre nem lehetett panasz, James talált a gyűrűbe nagy repülés után, amire Lopez válaszolt, és innentől folyamatosan ment az előzgetés, mint az iskolai menzára váró sorban délidőben. Egy emberként hörgött a gyönyörűségtől a publikum, amikor a 211 centis Dwight Howard lekapta a levegőből Pau Gasol dobását, apró szépséghiba, hogy a labda már leszállóágban volt, így beírtak két pontot a Lakers spanyolja mellé. Bryant a meccs előtt még haverkodott Gasollal, majd a meccsen gyorsan bemutatkozott neki, akkorát taszajtva az előtte elfutó 215 centis óriáson, hogy többen elfordultak, amikor látták a nagy testet eldőlni. Kobe hamar összeszedett két hibát, ment is a padra, de a többiek azért elmuzsikáltak a szólógitáros nélkül is, James például két ember közé tört be, majd zsákolt egy kisebbfajtát.

11-11-ig voltak együtt a felek, aztán az amerikaiak elkezdtek hűtlenkedni. Körmenden 3000 torokból üvöltött volna a "tíz! tíz! tíz!" kórus, amikor Chris Paul két rátámadó spanyol között pöckölte el a labdát, hogy ziccerben még továbbossza Carmelo Anthonynak. A spanyolok egyre kevésbé találtak rést az amerikai nagy falon, a tengerentúliak pedig a megszerzett labdákból könnyű kosarakat szereztek, Aito Garcia mester 29-16-nál időt kért. Az edzői tanácsok valamit használtak, mert az első negyed végére csökkentette hátrányát az európai gárda, kilenccel ment ekkor a Team USA.

A második tíz perc első varázslatát a Prince, James duó prezentálta, a detroiti erőcsatár passzát a Cleveland frontembere a levegőben úszva húzta a gyűrűbe, ezt hívja a szaknyelv alley oopnak. A spanyolok igyekeztek nem lemaradni, sem látványelemekben, sem pontszámban, Navarro alaposan megfirkálta az előtte tornyosuló izomembereket, amikor átcsippentette a labdát két, hiába emelkedő amerikai fölött - ekkor ismét tíz volt a differencia. Hiába a két korai személyi hiba, Bryant sem akart kimaradni a táncból, húzott is egyet háttal a gyűrűnek, a túloldalon pedig James próbálta kicsit megtépázni Pau Gasol önbizalmát, amikor sípszó után osztott ki egy sapkát a spanyol vezérnek. Támadásban meglepően összeszedett és kreatív volt az amerikai válogatott, nem az All Star-gálákon látott dobóversenybe torkollott a játék, viszont többször is abba a hibába estek, hogy a jobbnál is jobb helyzetet kerestek. Igaz, tehették, hiszen a közte tizenöt stabilan megvolt, 56-36-nál, rögtön a második ibériai időkérés után már a húsz is.

A következő támadásnál Garbajosa hozta hárommal közelebb csapatát, erre meg Mike Krzyzewski hívatta magához játékosait, mindeközben a parketten az olimpia kabalafigurái produkálták magukat, előbb kosaras módra mellel ugrottak egymásnak, majd következett a fél lábon pörgés, a négykézláb mászkálás, és a végén egy ordas borulás a sárga mókamiki részéről, bár a reakciójából ítélve ez nem volt az előre eltervezett program része. Rubio álompassza után Rudy Fernandez is bemutatta, hogy az alley oop nála is a kelléktár része, a félidő zárásaként pedig Boozer a dudaszó pillanatában tett vissza egy lepattanót, 20 perc után 61-45-re vezetett az amerikai brigád.

A félidőben a Szaknévsor rúgóverseny helyett egy remek labdaérzékű tornászokból álló csoport szórakoztatta a nagyérdeműt, gumiasztalról elrugaszkodva zsákoltak brutálisakat. A legdurvább az a mutatvány volt, mikor egymás nyakába ülve hárman magasodtak a palánk előtt, de rugólábú társuk felettük elszállva jutatta a labdát a helyére. A szünet után Kidd vette el Rudy Fernandez kedvét a betörésektől, a kopasz irányító szimplán kivette a levegőben lépdelő spanyol kezéből a játékszert, aki nagyot koppanva ért földet.

15-20 pontos amerikai vezetés mellett teltek a percek, a spanyolok becsülettel küzdöttek, de nem tudtak mit kezdeni, amikor az NBA-sztárok ritmust váltottak: a harmadik negyed legszebb akciója James blokkjával indult, a végén pedig a clevelandi pazar passza után Kidd véshetett be magának egy duplát. Azért a legnagyobbnak is van gyenge pillanata, Chris Paul - 2006-ban az év újonca volt az NBA-ben, 2008-ban az All Star-gála résztvevője, és tagja az év csapatának - például akkora homályt dobott, hogy azt bármelyik játszótéren harsány nevetés fogadta volna. Persze ne legyünk igazságtalanok, Paultól nem ez a megszokott megmozdulás, sokkal inkább az, amit akkor mutatott, amikor Wade-del közösen négy spanyolra adták bohócsipkát.

Az utolsó tíz percnek 86-63-as amerikai vezetéssel vágtak neki a csapatok, tengerentúli győzelemre már nem lehetett, spanyolra nem volt érdemes fogadni. A felszabadultság abban mutatkozott meg, hogy a védekezés már mindkét csapatnak büdös volt, így fordulhatott elő, hogy Pau Gasol annyira egyedül maradt a palánk alatt, hogy vígan húzta be egy kézzel a levegőben érkező passzt. Gasol később ezt megismételte három bámészkodó amerikai között is, mire válaszként Chris Paul tekéző mozdulattal jutatta el a labdát Deron Williamshez. Örömkosárlabda volt ez, és a Team USA már a száz ponton is túl járt ekkor. Öt perccel a vége előtt elkezdtek kifelé szállingózni az első nézők, Kína győzött, a két gigász csatája már eldőlt, a dugót meg el akarták kerülni. A vége 119-82 lett Jameséknek, akiket innentől kezdve a torna első számú esélyeseként lehet emlegetni.