Kovács Antal: A tudatalattiban ott motoszkál a pénz

1992-ben, Barcelonában Magyarország 11 olimpiai aranyérmet nyert, 2008-ban, Pekingben hat versenynappal a játékok vége előtt még egyet sem. Kovács Antal 16 éve megszerezte a dzsúdósport első - és 2012-ig biztosan az utolsó - magyar olimpiai bajnoki címét. Ha valaki, akkor Paks 36 esztendős díszpolgára tudja, mi fán terem a győzelem, s bár előzetesen a most zajló olimpia előtt nyolc magyar aranyérmet várt, az eredménytelenség láttán megvan a véleménye arról, hogy miért betegeskedik a magyar sport.

Juha Pál helyszíni tudósítása Pekingből

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

A magyar dzsúdósoktól előzetesen érmet vártak a szurkolók és a szakmabeliek, ám végül senkinek sem sikerült dobogóra állnia: Csernoviczki Éva (48 kg), Baczkó Bernadett (57), Mészáros Anett (70) és Hadfi Dániel (100) hetedik lett, míg Ungvári Miklós (66) és Bor Barna (100+) helyezetlenül fejezte be ötkarikás szereplését. Kovács Antal a magyar férfivízilabda-válogatott mérkőzése közben nem csak a cselgáncsozók, hanem az egész magyar sport gyenge szerepléséről, problémáiról is nyilatkozott az [origo]-nak.

Szerinte a magyar cselgáncs legnagyobb problémája az, hogy óriási a szakadék az olimpia és a többi világverseny között presztízsben, pénzjutalomban, médiaérdeklődésben - előbbi viadal javára. "Hiába nyer meg valaki mindent: világbajnokságot, Európa-bajnokságot, az olimpia felülmúlhatatlan. Mindenki tudja, hogy ez a legnagyobb dobás, ám a nagy versenyzők - mondhatnám még a cselgáncsozókon kívül a vívókat, a birkózókat, bokszolókat is - sokszor elmaradnak az elvárásoktól. Hogy mi ennek az oka? Ezekben a sportágakban mindig ott van az ellenfél, itt nem a méter, a másodperc, a kilogramm számít, mert hiába vagy csúcsformában, nem biztos, hogy nyersz."

A négy ötkarikás játékokon részt vett barcelonai bajnok - aki négy éve Athénban a magyar küldöttség zászlóvivője volt - úgy véli, hogy aki kikerül az olimpiára, az tudja, hogy nagyon nagy a tét, mert erről szól a média, ezt sulykolják az edzők és a magas pénzjutalmak. "Fontos feladat lenne, hogy ki legyenek simítva a különbségek az ötkarikás játékok és a többi világverseny között, s ebben a médiának fontos szerepe lenne. Jó lenne, ha egy-egy Eb- vagy vb-siker is ugyanolyan visszhangot kapna, mint egy olimpiai eredmény. Persze nem az olimpiát kell alacsonyabb szintre helyezni, hanem a többi viadalt magasabbra. A sport hatása nagyon fontos, a média alapján lesz példakép valakiből, s a szülők a példaképek eredményei alapján viszik sportolni a gyerekeiket."

Az 1993-ban világbajnoki címet nyert Kovács szerint az olimpiai győzelem nem csak a nyertes számára fontos: "Nem az a lényeg, hogy nyertem egy olimpiát, s nekem mennyire jó. Amikor Nagy Tímea vívásban diadalmaskodott az olimpián, elkezdtek tódulni a gyermekek a vívótermekbe, nem is tudták befogadni mindannyiukat." Mint elmondta, további hatása lehet egy-egy nagy diadalnak, hogy amennyiben egyre többen kezdenek el sportolni, akkor "egészségesebbek lesznek és jobban is fognak teljesíteni az emberek, valamint kevesebbet kell költeni egészségügyre, kórházi és gyógyszeres ellátásra."

Az egykori remek dzsúdós Peking előtt is csak a jóra gondolt, ám a véleménye szerint most már nem szabad halogatni az sportutánpótlás fejlesztését. "Én ilyen betegesen optimista fickó vagyok, emiatt vártam nyolc aranyérmet Pekingből. Vívás, dzsúdó, bunyó, birkózás - ettől a négy sportágtól két-három aranyérmet reméltem, a képességek megvoltak hozzá. Látva az állapotokat azonban a nyolc aranyérem nem reális, elég, ha megnézzük a feltételrendszereket, a sportolói, edzői fizetéseket, s azonnal meglátjuk, hogy nagyon nagy problémák vannak. Nagyon sokat kell költeni az utánpótlásra is, ami nem lenne kidobott pénz, mert a kimutatások szerint egy euró hosszú távon 3-4-et hoz vissza. 1992 óta folyamatosan csökken a forrás, amit azóta művel a magyar sport, az maga a csoda. Várható volt, hogy hamarosan kiderül: a király meztelen. Abban azért biztos vagyok, hogy nyerünk aranyérmet, de csakis a hallatlan belső tartásnak köszönhetően - utóbbira jó példa, amit az ezüstérmes birkózó srác, Fodor Zoltán művelt, esélytelenként majdnem megnyerte az olimpiát. A kudarcok ellenére is bízom még az öttusázókban, a kajak-kenusokban, a két vízilabdacsapatban. Valahonnan, nem tudom, honnan, de van a magyarokban annyi, hogy az egyre nehezebb körülmények ellenére is hozni tudják magukat 4 évente. S hogy pozitívumot is említsek, nekem nagyon tetszik, hogy a sportolók tanulását, az ösztöndíjrendszert támogatják."

De miben volt más 1992, amikor Kovács Antal pályafutása csúcsára ért? "Abszolút felelősség nélkül, szinte még gyerekként dzsúdóztam. Jó adottságaim voltak, nagyon ott voltam fejben, s az olimpia hangulata annyira feldobott, hogy nem tudtam kikapni, sorra nyertem a meccseket, aztán csak annyit vettem észre, hogy olimpiai bajnok lettem. Ám azt azért tudni kell, hogy az olimpiai győzelem sokszor nagyon apró dolgokon múlik. 2004-ben, Athénban például az történt velem, hogy két számmal nagyobb dzsúdóruhát kaptam, így elvették tőlem a sanszot. 1992-ben mindenkit simán vertem, és akkor az efféle nüánszok is az én javamra döntöttek."

Sokan úgy vélik, a magas pénzjutalmak görcsössé teszik a sportolókat, akiknek egy olimpia érem nem "pluszbevételt" jelent, hanem a megélhetéshez szükséges anyagiakat. "Az olyan egyéni sportolók, mint például a birkózók, dzsúdósok, havi 33 és 200 ezer forint közötti összegből élnek meg. A versenyző utazik, a családját eltartja, eszik - élsportoló lévén nem is keveset -, a lakását, autóját fizeti, fenntartja. Ha beígérnek 20 millió forintot, az olyan, mintha megkapná 20 évi keresetét. Én jól tudom, senki sem csak ezért csinálja, de a tudatalattiban ott motoszkál a pénz. Tizenhat éve én hárommillió forintot kaptam, ami akkor nagyon sok pénz volt, de verseny közben nem gondoltam rá, eszembe sem jutott. Most viszont túl sok szó esik róla. Megnyersz egy meccset, a következőn már 3 milliót bukhatsz, így a következő körben már nem mersz kockáztatni."

Végezetül egy példával szemléltette a mai olimpikonok helyzetét: "Szereted a kosárlabdát? A kedvenc példám: dobod a büntetőket, 10-ből 8 bemegy. Odaáll melléd valaki, azt mondja, ha bedobod, kapsz húszmillió forint. Lehet, hogy bedobod. Ismét megkapod a labdát, de ezúttal azt mondják neked: ha kihagyod, bántjuk a családod, elvesszük a pénzedet. Kapsz egy óra gondolkodási időt, majd remegni fog a kezed, amikor odaállsz a vonalhoz. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nagyon nehéz úgy teljesíteni, ha azt nézik, mikor hibázol. Ha csak sorban rakjuk az egyre több és több terhet a versenyzőkre, annak nem lehet más a vége, csak ez, ami Pekingben történik."