Osztrák pingpongsztori lecsóval és magyar emlékekkel

A statisztikák szerint Pekingben nyolc olyan sportoló indult, aki ugyan Magyarországon született, mégis más nemzet színeiben versenyez. A nyolcból hárman Ausztria sikeréért szálltak harcba, Simon Ágoston a triatlonosok, Máté Hunor az úszók, míg Gárdos Róbert az asztaliteniszezők mezőnyében. Utóbbi volt már csapatban Eb-ezüstérmes új hazájával, Pekingben pedig közel volt ahhoz, hogy újabb nemesfémmel gyarapítsa kollekcióját, de a csapatverseny bronzmérkőzésén Dél-Korea jobbnak bizonyult Ausztriánál.

Dajka Balázs helyszíni interjúja Pekingből

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Gárdos élete első olimpiáján vett részt, négy éve még mások voltak a szabályok, akkor kilencedik lett a világkvalifikáción, így nem jutott ki Athénba.

Kínában a csapatban elért negyedik hely után óriási meccset játszott az egyéni első fordulójában, Jakab Jánoshoz hasonlóan, 0-3-ról fordított az észak-koreai Ri Csol Guk ellen. Az is közös a két játékosban, hogy mind Jakab, mind Gárdos búcsúzott a második körben, előbbit a német Christian Süss, utóbbit a horvát Zoran Primorac ütötte el a továbbjutástól.

Gárdos Róbertet a vegyes zónában sikerült megszólaltatnia az [origo]-nak, a pingpongos mikor megtudta, hogy magyarul kell válaszolnia, előbb egy kis időt kért, hogy "átállítsa a chipet", majd készségesen mesélte el ország váltásának történetét.

- Hogy érzi magát Ausztriában? Mennyivel jobbak a lehetőségei Magyarországhoz képest?
- 14 éves korom óta élek kinn, most 29 vagyok, viszont három éve már Spanyolországban élek. Nagy különbség nincs Magyarország és Ausztria között. Nagyon sok probléma adódott, ezért mentem át.

- Mondjon egyet-kettőt.
- Talán nem mindenkinek fog ez tetszeni. 18 éves koromig voltam magyar válogatott, soha nem fordult meg a fejemben, hogy osztrák leszek. Akkor már két éve útlevelem is volt, osztrák állampolgár is voltam, de soha nem merült fel bennem az országváltás. Elég sok pozitív változás volt Ausztriában, és mondogatták, hogy én vagyok a jövő embere.

- Jó ajánlatot vázoltak fel?
- Nem volt semmi konkrét, csak mondták, hogy "Robi, te nagyon jó vagy, tied lesz a jövő". Itthon meg én voltam a legfiatalabb a csapatban, annak idején ott volt a válogatottnál Pagonyi Róbert, Bátorfi Zoltán, Németh Károly, Harczi Zsolt, Lindner Ádám, és sajnos sem az edzések, sem a versenyre való felkészülések, Eb-re való utazások nem azt mutatták, hogy mi valami nagyon nagyot akarunk csinálni. Nem volt olyan, hogy ott marad az edző velem labdázni, hanem haza kellett mennie, én meg elég munkás típus vagyok, és nem szeretem, ha nem adják meg a lehetőséget a munkára. Jött az Európa-bajnokság, ahova hatodiknak vittek ki, úgy, hogy saját pénzen mentem ki, holott előtte benne voltam abban a vébécsapatban, amely nagyon jól szerepelt. Az Eb előtt még azt mondták, "Robi, tiéd a jövő", ehhez képest hatodiknak vittek ki, csak egyéniben indulhattam, ráadásul saját pénzemen. Pedig olyan játékosok voltak kinn, akik ma már nemzetközi szinten sehol nincsenek. Elég sok mindent áldoztunk a pingpongra a családommal, testvéremmel, Ausztriában éltünk, és mindig hazajártunk a versenyekre, de idővel úgy éreztem, elég volt. Nem láttam pozitív jövőt a számomra, mert a célom nem az volt, hogy elpingpongozzak, és egy kis pénzt keressek, sokkal nagyobb céljaim voltak, és úgy láttam, ezt Magyarországon nem lehet elérni.

- Ausztriában sikerült elérni?
- Remélem még nem vagyok a végén. Az eddigiekkel elégedett vagyok, az első ötvenben vagyok a világranglistán három-négy éve, elég stabilan játszom, vannak eredményeim, nagyon rossz választás nem volt. Nem lehet biztosra mondani, hogy ha otthon maradok, akkor még jobb lettem volna, de azt se, hogy rosszabb. Eddig minden oké, elégedett és boldog ember vagyok.

- A magyar játékosokkal milyen a viszonya?
- Jó haverok vagyunk, ismerem Zwickl Danit, Jakab Jánost, Pázsy Ferencet is, ez a magyar csapat nagyon tetszik nekem. Fiatal edzőjük van Harczi Zsolt személyében, a játékosok pedig ügyesek.

- Van önben tüske a történtek miatt?
- Nincs, minden hozzátartozik az élethez. Azzal, ami történt, hozzásegítettek ahhoz, hogy megtegyem a lépést, és Ausztriába távozzak. Ha akkor ők nagyon rendesek, ki tudja, lehet, hogy maradok otthon. Ezért nem lehet senkire mérgesnek lenni, az élet olyan, amilyennek adja magát, és abból a legjobbat kell kihozni. Minden pozitív és negatív hozzájárul ahhoz, hogy olyan ember legyél, amilyen vagy.

- Magyarországon született, osztrák színekben versenyez, és most Spanyolországban él. Ha megkérdezik, minek vallja magát, magyarnak vagy osztráknak?
- Soha nem agyaltam ezen, hogy magyar vagy osztrák vagyok, az biztos, hogy osztrák állampolgár vagyok, magyar állampolgárságom már nincsen. Mindig azt mondtam, Gárdos Róbert vagyok, nekem megvan a saját mentalitásom, megvannak a saját nézeteim, nem szeretem, ha beraknak egy csoportba, hogy ez osztrák, ez magyar, ez ilyen vagy olyan. Olyan vagyok, amilyen vagyok, és úgy gondolom, elég jófelé megyek az életben, megpróbálok senkit nem megbántani, korrektül élni, ezért nem vagyok annak a híve, hogy eldöntsem, milyennek érzem magam. Az biztos, hogy ha látok egy magyart, akkor szívesen elbeszélgetek vele.

- Van valami, ami hiányzik Magyarországról?
- Szeretem Budapestet, ott éltem, szeretem a lecsót, a téliszalámit, a medvesajtot, a magyar paradicsomot, szóval van sok olyan dolog, ami mindig megtalálható az otthonomban, és Magyarországra emlékeztet.