Nincs olyan, hogy magyar lélek

A várakozáson aluli pekingi szereplés miatt elkezdődtek a találgatások, hogy mi állhat a háttérben, milyen okok vezettek oda, hogy sok előzetesen esélyesnek tartott sportolónk ért el önmagának is csalódást jelentő eredményt. dr. Lénárt Ágota a két sportpszichológus egyike, aki ott volt a csapattal Kínában, így az ő véleménye sokat segíthet, hiszen elmondása alapján a csapat felével kapcsolatban volt, próbálta mentálisan is felkészíteni a kihívásokra. A sportpszichológus nem lepődött meg a gyengébb szereplésen, szerinte a világ elment mellettünk, és fontosnak tartja, hogy idehaza is helyén kezeljék a lelki formába hozást, ami legalább olyan fontos, mint a fizikai felkészülés.

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Dajka Balázs helyszíni interjúja Pekingből

- Kezdjük az alapoknál. Mit kell tudni a sportpszichológiáról, és mióta része a felkészítésnek idehaza?
- A sportpszichológiának két ága van, az elméleti és a gyakorlati. Mindig is jelen volt, része volt a felkészítésnek, kivéve a tiltott időket, külföldön komoly hangsúlyt kap ez a terület, itthon talán most kezd a helyére kerülni. A 1970-es évektől indult be a fejlődés, ami azt eredményezte, hogy az 1992-es barcelonai olimpián már nyilatkozták a sportolók, hogy segítettek nekik a pszichológusok a sikerek elérésében. A legfontosabb sportpszichológiai módszerek az autogén tréning, a mentális tréning, a figyelemfókuszálás, valamint a kognitív technikák. Sokan úgy gondolják, pszichológushoz csak beteg emberek járnak, itt azonban ép emberek teljesítményfokozása a cél.

- A 170 fős magyar csapatból hányan jártak önnél a játékok ideje alatt?
- A sportolók fele járt már nálam, változó, hogy milyen gyakran, van, akivel csak egy-egy alkalommal foglalkoztam, és van olyan is, aki rendszeresen jár felkészítésre.

- Sinka László, a kézilabda szövetség főtitkára azt mondta, hogy fantasztikus munkát végzett a csapattal.
- Amennyire a csapat, úgy számomra is nagy fegyvertény volt, hogy a lányok a négy közé jutottak. A csoportmeccsek után ültem le velük először, elég rövid volt az idő, és nagy volt a felelősség. Megbeszéltük, hogy min kell változtatniuk, a fő hangsúly a csapategység megerősítésén, a kohézió kialakításán volt, ehhez az alaptechnikákat be kellett építeni. A románok elleni győzelem volt a bizonyíték, hogy a csapat pszichológiai szempontból óriásit lépett előre.

- Azt mondta, kevés volt az idő a kézisekkel, mi az ideális idő, amit egy ilyen nagy esemény, mint az olimpia előtt rá kell szánni a sportolóval a mentális formába hozásra?
- Minimum fél év, de inkább egy, másfél év az optimális. Ez alatt az idő alatt be lehet építeni a technikákat a versenyzésbe, de e mellett a lelki formaidőzítés is fontos. Persze nem minden esetben kell ennyi idő ahhoz, hogy valakinél változást érjünk el, a sajtok között is van gyors érlelésű, ami ugyanolyan jó lehet, mint a hagyományos érlelésű.

- Egy cikkben olvastam, hogy a németeknél majdnem harmincfős pszichológusi stáb jött az olimpiára, nálunk viszont önök dr. Budaváry Ágotával ketten ápolták a sportolók lelkét.
- A németek hozzáállását példaértékűen kell kezelni, ott szinte minden sportágnak van külön stábja, így jóval hatékonyabban is lehet dolgozni. A két fő borzasztóan kevés. Otthon nemrég indult a sportpszichológus képzés, nemsokára a fiatalok is csatasorba állhatnak, és beindulhat a munka. Kérdés, hogy nálunk mennyire kerül helyére a sportpszichológia, és komolyan el kell gondolkodni, hogy élsportot akarunk-e csinálni, vagy beállunk az olimpiát lelkesen támogató országok közé, mert ha az előbbit választjuk, akkor a mentális felkészítésre is sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

- A pekingi csalódást keltő szereplés miatt megy a találgatás, okfejtés, hogy mi áll a háttérben. Ön minek tulajdonítja a várakozástól elmaradó eredményeket?
- Ez egy hosszabb folyamat következménye, ezek az eredmények már két olimpiával ezelőtt is várhatóak lettek volna, de mindig voltak olyan edzők, sportolók, akik erőn felül teljesítettek. Így aztán a kirakat azt mutatta, hogy minden rendben van, és ez elfeledtette a hiányosságokat.

- Kemény Dénes, a pólósok kapitánya mondta azt a Montenegró elleni csoportmeccsen, amikor már három góllal is vezettünk, mégis épphogy ikszeltünk, hogy ilyen a magyar lélek, hajlamos egy megnyert meccset majdnem elbukni, erről mit gondol?
- Nincs olyan, hogy magyar lélek. Ez a Rosenthal-hatás tipikus esete, amikor valamit addig sulykolnak, amíg be nem következik. És ebben a média is ludas, amely hajlamos azt közvetíteni, hogy mi magyarok mindig elbukunk a végén. Lehet, hogy a magyar lélek érzékenyebb, de nem szabad általánosítani. Sajnos Magyarországon az edzők egy része úgy gondolja, elég, ha fizikálisan van felkészítve a sportoló, holott legalább ilyen fontos, hogy mentálisan is rendben legyen, az olimpia ilyen szempontból nagy szembesítésnek számít, mert kiderül, pusztán a fizikai állapot nem elég. Fontos lenne a tudatosabb élsportra való felkészülés, amibe beletartozna például a dietetikus tanácsadás is, mert nem biztos, hogy jó, amikor egy olimpián a csapat egy része a gyorsétterembe jár enni. A már emlegetett németeknél könnyebb dolga van a sportolóknak, mivel ezek a sportpszichológiai tudnivalók már fiatal koruktól be vannak építve az edzésprogramjukba. Persze tisztelet a kivételnek, itthon is vannak jópáran, akik nyitottak a világra, követik az új módszereket, és velük nagyon jó együtt dolgozni, Skaliczki László, a férfi kézisek kapitánya például ilyen.

- Mondana pár nevet, akikkel régóta foglalkozik, és itt voltak az olimpián?
- A vívó lányokkal, Mohamed Aidával, Varga Gabival, a kardvívó Nemcsik Zsolttal, vagy a cselgáncsosokkal is foglalkozom, sajnáltam szegényeket, sok esetben egy-egy találaton múlt a sikerük, szerencséjük sem volt. Az, hogy nem jött ki nekik a lépés, az inkább sportszakmai kérdés, nem csak azon múlt, hogy milyen munkát végeztem velük. Pici különbségek döntöttek el versenyeket, de azt is látni kell, hogy a világ elment mellettünk.

- Érdekes jelenség, hogy amíg nálunk egy hazai eseményen sokszor arra panaszkodnak, hogy inkább nyomasztólag hat rájuk a nagy elvárás, addig a kínaiak taroltak az éremtáblázaton, és nem úgy tűnt, mintha elizgulnák a versenyeket.
- Ebben biztos benne van is, hogy modellezett edzéskörülményekkel készültek, volt olyan, hogy telt házas stadionban edzettek. De sokkal inkább az emberanyag az oka, hiszen előfordult, hogy nem tudtak nyolcas döntőt rendezni, mert tizennégyen lőttek négyszáz kört. Vagyis mindig vannak olyanok készenlétben, akik bármikor beugorhatnak és ugyanolyan teljesítményre képesek, mint a legjobbak, míg nálunk előfordulnak lukas posztok, például csapatsportokban, ahol ha valaki kiesik, akkor nincs, aki pótolni tudná.

- Van olyan sportoló, aki önhöz jár kezelésre, és az előzetes elvárásaihoz képest csalódást okozott?
- Nekem az a fontos, hogy hozza ki magából a sportoló a legjobbat, és akkor már elégedett vagyok. Kérdem én, kudarcnak vehetjük-e azt, hogy az olimpiai csúcsot úszott Gyurta Dániel ötödik lett? Meg kell nézni, hogy egy sportoló kihozta-e magából a biológiai maximumot, szóval az élettani és terhelési szempontokat is figyelembe kell venni, de van olyan, hogy az sem elég a győzelemhez, ha százhúsz százalékot teljesített. Régi vesszőparipám az egyéni edzésterv, egy 35 éves embert nem lehet ugyanúgy edzeni, mint egy serdülőt, lehet, hogy pont az a jó, ha inkább pihen edzés helyett, mert a túledzettség sem megfelelő állapot.

- Összességében milyen tanulságokkal szolgált önnek ez az olimpia?
- Megmutatta, hogy milyen irányba kell menni, és új módszereket hozott elő, amikkel tovább kell lépni. Fontos lenne, hogy már juniorkorban tanulják meg a sportpszichológiai módszereket a versenyzők, és szükség van változásra, mert bár sokszor nem volt szerencsének, ezek az eredmények nem számítanak váratlannak.