Úszás

 

Az atlétika mellett az egyik alapsportágnak az úszás számít, amely eddig valamennyi olimpia műsorán szerepelt.

Maga a viadal lebonyolítása persze sokat változott, amíg 1896-ban még a pireuszi kikötőben, a tengervízben rendeztek versenyeket, majd 1900-ban, Párizsban a Szajna vált helyszínné, addig 1908-ban, Londonban már épített medence (igaz, 100 méteres) várta a versenyzőket - ebből alakult ki végül az 50 méteres medence. A klasszikus úszónemek közül utoljára a pillangóúszás honosodott meg.

Egészen döbbenetes névsort lehetne összehozni a magyar klasszisokból, Hajós Alfréd már 1896-ban szerezett két aranyérmet, őt követte a sorban Halmay Zoltán, Csík Ferenc, Wladár Sándor, Szabó József, Darnyi Tamás, Rózsa Norbert és Czene Attila. A hölgyeknél kiemelkedik az öt egyéni aranyéremmel büszkélkedő Egerszegi Krisztina, de nem feledhető el az ötvenes évek nagy generációja (Szőke Kató, Gyenge Valéria, Székely Éva, Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Littomeritzky Mária), illetve a sydneyi első, Kovács Ágnes sem.

A nemzetközi viszonylatban is hatalmas klasszisokat lehet találni, kilenc aranyérmével a legtöbb elsőséget az amerikai Mark Spitz gyűjtötte.

Műúszás

Az ausztrál Annette Kellerman által vízibalettként kitalált, majd az amerikai Katherine "Kay" Curtis által a húszas években meghonosított sportág először az 1984-es olimpián mutatkozott be, akkor az amerikai Tracie Ruiz tarolt, aki az egyéni siker mellett párosban Candy Costie-val is győzni tudott.

1996-ban már nyolctagú csapatversenyt rendeztek, Sydnyben pedig emellett visszatért a programba a páros is.