1920 Antwerpen - csonka olimpia finn fölénnyel

Vágólapra másolva!
1916-ban, az I. világháború idején a versenyzők a sportpályák helyett nem egy esetben a csatatereken álltak egymással szemben. Az 1916-os berlini olimpia sorszámát megtartva, "elmaradt" bejegyzéssel került be a sportlexikonokba. Az 1920-as pedig majdnem úgy, hogy azt Budapest rendezi, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1914-es kongresszusán ugyanis Antwerpen és Lyon ellenében a legtöbb szavazatot a magyar főváros kapta! A VII. olimpiát aztán mégis Antwerpen rendezte.
Vágólapra másolva!

Az első világháború miatt elmaradt 1916-os berlini játékokat 1920-ban Budapest támaszthatta volna fel, ám végül a rendezési jogot a belgiumi Antwerpen kapta meg.

Ráadásul az olimpiai eszmét megcsúfolva, a háborús gyűlölködés szellemében sem a központi hatalmakat, sem Szovjet-Oroszországot nem hívták meg, így nemhogy nem rendezhettünk olimpiát, még ki is zárták a magyar sportolókat.

Az antwerpeni olimpia sok újdonságot hozott: a játékokat az 1914-ben már elfogadott ötkarikás zászló alatt nyitották meg és a sportolók először tettek olimpiai esküt (a szöveget a 34 éves Victor Boin, belga vízilabdázó és vívó mondta el).

A belgák igyekeztek ugyan, de nem tudtak sikeres olimpiát rendezni, noha 29 ország 2600 versenyzője érkezett Belgiumba. A 25 ezres antwerpeni stadionban csupán a labdarúgótorna botrányos döntőjében (Belgium 2-0-s vezetésénél a csehszlovákok levonultak a pályáról) volt telt ház, többnyire lasszóval kellett fogni a nézőket... A rendezők iskolásokat vezényeltek ki a tribünökre és ingyenjegyeket osztogattak. A sportvilág a hiányzó országok távolléte ellenére sem maradt sztár nélkül. Az új csillagot Paavo Nurminak hívták.

Forrás: Getty Images
Paavo Nurmi

A finn atléta Antwerpenben 3 aranyérmet szerzett, 10 ezer méteres futásban, 8 km-es terepfutásban és a csapatversenyben, míg 500 méteren ezüstérmet nyert. (Utóbbi versenyen a végső győztes a francia Joseph Guillemot lett, aki a háború során súlyos gázmérgezést szenvedett, mégis, szinte csodával határos módon újra kezdhette pályafutását.) Finnország ekkor élte fénykorát. Három olimpián (1920-28) 36 aranyérmet és 94 érmet szereztek sportolói, Antwerpenben kilenc atlétikai számban is begyűjtötték az aranyérmet megtörve ezzel az amerikai hegemóniát.

Még a britek is kitettek magukért: a 36 éves olimpiai újonc Albert Hill 800 és 1500 méteren győzött, az amerikai Charley Paddock és Morris Kirksey a 4x100-as váltót vezette diadalra, s egymás között döntötték el a százas döntőt is. Kirksey egyébként is érdekes személyiség az olimpiatörténetben, hiszen egyike azon kevés sportolóknak, akik két sportágban is aranyérmet tudtak nyerni. Kirksey ráadásul ezt 1920-ban cselekedte meg: az atlétikaváltó mellett tagja volt a bajnok rögbicsapatnak is.

Edward Eagan amerikai ökölvívó, a kisnehézsúly győztes azért érdemel említést, mert később profilt váltott, s ő az egyetlen, aki nyári és téli olimpián is bajnok lett. 1932-ben Lake Placidben az Egyesült Államok négyesbob-csapata kamatoztatta a robbanékonysága és testsúlya elegyéből adódó előnyöket.

Forrás: Getty Images

Teniszben a francia Suzanne Lenglen bűvölt el mindenkit: úgy nyerte meg a női egyest, hogy mindössze négy játékot veszített, ráadásul Max Decugis oldalán vegyes párosban is diadalmaskodott, Elisabeth d'Ayennnel pedig bronzot nyert női párosban. Minden idők egyik legnagyszerűbb teniszezője egyébként 1919 és 1926 között összesen egy mérkőzést veszített, fájdalmasan fiatalon, 39 évesen, 1938-ban, vészes vérszegénységben halt meg.

Az éremtáblázat első helyén Antwerpenben az Egyesült Államok végzett (40 arany, 27 ezüst, 26 bronz), megelőzve Svédországot (19-20-24) és a hagyományosan jól szereplő házigazda szerepét ezúttal betöltő Belgiumot (15-12-15).