A szobrok hosszú időn át elzárva pihentek különféle múzeumok raktáraiban, régészek magánygyűjteményeiben: sok éven át csak vizsgálták őket és sokan a Káma Szútrában fellelhető ábrákhoz hasonlították az alkotásokat. A közelmúltban Federico Kauffmann-Doig írt egy könyvet az ókori Peruról, fókuszba állítván a testiséget, az akkori erkölcsi normákat, szexuális szokásokat, így ez újra téma lett a régészek, történészek között.

A BBC-nek nyilatkozva Kauffmann elárulta, hogy a mochica kultúra valószínűleg nem egy nem nélküli, elvont istent imádott, hanem inkább egy isteni párt, egy hímet és egy nőstényt. "Ezek a szobrok elárulnak egyet s mást az akkori szexualitásról. Az emberi szexualitás és a természet erotikája egyfajta isteni magasságokba emelkedett" - tette hozzá.

A mítoszokban is szerepelt a szex: "Az anyaföld vagy Föld Istennő - Pachamama - csak akkor adott termést, ha a vizek istene megöntözte őt" - elmélkedett tovább az archeológus. - "Közel ötezer szobrot találtunk abból a korból és ezeknek majdnem a fele különféle pózokban szeretkező párokat ábrázol. A többi szobor pedig a termékenységhez kellett, rituális eszközök voltak ceremóniák alkalmával" - mondta.

Bár a szobrok alakjai egészen pajzán - néhol szokatlan, néha akrobatikus - pózokban szeretkeznek, az akkori indiánoknak is voltak tabui. A XVI. és XVII. századi krónikák szerint a spanyol iga előtti inka birodalomban és a korábbi civilizációk esetében is voltak komoly szabályok - például a házasságtörést igencsak büntették. Találtak olyan emlékeket is, melyeken pajzánkodó páros büntetése látszik.
 
Vannak bizonyos szexuális-mágikus rítusok, melyek a mai napig élnek a társadalomban: ezeknek a táncoknak, szertartásoknak az a célja, hogy az emberek termékenysége hasonlítson az állatokéhoz és a növényekéhez. Cuzco mellett, Languiban van a mai napig egy olyan ünnep, mikor férfiak és nők lámának öltöznek, így adják elő szexuális táncukat. Az Andokban több olyan falu van, ahol még létezik a próbaházasság intézménye (mely szintén ősi szokás), de az udvarlásnak, a bókolásnak is sajátos, egyedülálló formái maradtak fenn.

[origo]