A velencei szabadstrand a korábbi években a fővárosi lakosok körében is népszerű volt: kocsival hamar lent van az ember, vonattal szűk egy óra, az állomástól egy perc séta. Vasárnap délelőtt elég szépen tele van a partrész, bár zsúfoltnak így sem nevezhető a környék. A fürdés ingyenes, a parkoló fizetős és csak napijegy van, nem lehet pár órával megúszni.

Talán sokkal többen lennének, ha nem őrjítő hangzavarban, fülbántó ricsajban kellene létezni: a röplabdapályánál viszonylag halkan U2 szól (ez még elmegy), de pár lépésre onnan dübörgő techno hallatszik, a strand szívébe állított színpadon pedig teljesen indokolatlanul karaoke-parti megy. A fagyit majszoló, otthonról hozott zsemlét rágó nyaralók igen nagy része tompa közönnyel vagy összevont szemöldökkel figyeli a színpadi eseményeket. Néha kiráz minket a hideg, egyik-másik dalnok szárnyaló hangja olyan hamis, mint a hetvenöt dolláros bankó.

Eddát énekelnek, aztán jön a Szállj el, kismadár (Erdei Madár sehol), egy Bonanza Banzai (egy fiú-lány duett énekli, hangjuk annyira illik össze, mint a pohárnyi langyos tejre bedobott konyak), Desperado, majd végül a Nyolc óra munka a Ricsétől. A nyolc óra szórakozás és kikapcsolódás így teljességgel lehetetlen, nem véletlen, hogy a dübörgő hangszórók környékén hatalmas, üres tér tátong. A lelkes(nek tűnő) MC vígan invitálja a megrökönyödött napozókat, hogy másszanak fel bátran, hiszen hétszáz magyar és ezer külföldi nóta közül lehet választani - de a riadt nép csak néz, kegyelmet kérve, netán kamuból újságjába temetkezik, nehogy baj legyen.

A hangzavar főképp azért bántó, mert a stranddal komolyabb probléma nem lenne. Víz van a tóban, a fű gondozott, a motorizált fagyis fel-alá robog, a homokozóban nincs üvegszilánk, kulturált a környezet. A röplabdapályánál például kifejezetten kellemes a lét egy férfiember számára, ugyanis dekoratív, sportos, ifjú hölgyek ugrándoznak a labda után. Épp bajnokság zajlik, négyfős csapatok küzdenek - talán csak a TF-es lányok vannak hárman, cseréjük sincs. "Tavaly már rendeztük strandröplabda-kupát, idén ez az első. Tegnap volt a selejtező, 12 fiú- és 11 lánycsapat indult. Vándorkupát, ajándékokat visznek haza. A TF-es lányok így is sorra nyerik a meccseket, már bent vannak a hatban" - tudjuk meg a helyszínen.

Miközben ismét túl hangosan dübörög a Hooligans a karaoke-színpad felől, gyorsan ellenőrizzük a büfék árait és kínálatát: minden tipikus strandkaja van, csak épp vevő nemigen akad. Melegszendvics 230, hekk 220 (10 deka, persze), sör 250-től, de így is sokan a hazait csócsálják, hozott csirkével, nápolyival és csokival bíbelődnek. Hasonló a helyzet a vízicsúszdánál is: immár üzemel, de talán egy Csuka Mónika-koncerten is nagyobb a tolongás, ugyanis a megfigyelt négy-öt percben egyetlen gyerkőc sem csúszott le.

Képgaléria Hírességek bikiniben

"Magán is póló van, én is fel vagyok öltözve. Hol a nyár? Tegnap többen voltak. Ilyen időben kevesen jönnek. Bár ma nem is olyan pocsék, de bemondták a tévében a rossz időt, és sokan otthon maradtak. Két hónap lesz a szezon, hiába próbálják meg kitolni!" - zsörtölődik az üzemeltető, jelezvén, hogy ez a valódi kitolás. A 150 forintos csúszás fő ellensége nem az idő, hanem a meteorológiai szolgálat.

A vízimentőknek sincs sokkal több munkájuk, csupán annyi stressz éri őket, mint a jegyszedő néniket egy falusi kályhamúzeumban. Ketten vannak, együtt körülbelül megvan a 30 életév. "Nincs vészhelyzet. Valaki egyszer elvágta a lábát egy üveggel, egy másik üdülő napszúrást kapott, ennyi. Fulladás nincs, itt a partnál fél méter mély a víz" - újságolják egykedvűen a srácok, majd hozzáteszik, hogy a lágyan ringatózó mentőcsónakot csak akkor kellett eddig használni, ha mentek bójákat igazgatni. Kapnak valami jelképes összeget is: a strandok fizetnek a fehérvári Vöröskeresztnek, az meg továbbítja a pénzt - azaz annak egy részét - az ifjú legényeknek. Legalább lehet nézegetni a nőket, árnyékos helyről.

Aztán az MC felettébb harsányan bejelenti, hogy húsz perc múlva "népszerű tévések" fognak énekelni a színpadon, majd egy önjelölt, amatőr szórakoztató rettentő hamisan és jellegtelenül rázendít egy Charlie-nótára. Mi riadtan a kocsi felé menekülünk, a csendes pihenésre, nyugodt napozásra vágyó családok pedig rettegve iszkolnak be a tóba.

Kalmár Csaba

[origo]