Veszély esetén arra kell ügyelni, hogy az ember ne merüljön el. Ha nincs olyan erőben a fürdőző, hogy árral szemben tudjon úszni, vagy sokat kellene úszni a partig, akkor célszerű felfeküdni a víz tetejére, apró mozdulatokkal fenntartani magunkat a felszínen és a sodrással haladni, majd később megkísérelni elérni a partot. A Tiszán 600 folyamkilométeren és a Tisza-tavon 127 négyzetkilométeren vigyázzák a fürdőzők biztonságát a vízirendészeti kapitányság munkatársai.

A Balatonban tavaly 13-an vesztették életüket. Általános szabály, hogy aki nem tud úszni, az ne menjen mély vízbe, aki pedig tud úszni, az is lehetőleg ismert vízfelületen próbálkozzon.

A Balaton déli partján a parttól ezer méterre, az északi parton 500 méterre lehet vízi jármű kísérete nélkül menni. A fürdőzőknek figyelemmel kell kísérniük a viharjelzéseket: már elsőfokú viharjelzésnél is a part közelében kell maradni, a másodfokú viharjelzésnél pedig el kell hagyni a vizet. Erős szélben a víz felett kialakul egy páraréteg, amely megnehezíti a légzést, és a nem gyakorlott úszók esetében a hullámok által benyelt víz és a párás levegő tragédiához vezethet.

Míg folyóvízben a hullámzás nem mérvadó, a szél hatása a kisebb vízfelületen nem jelentős, addig a Balatonban a nagyobb vízfelület miatt méteres hullámok alakulhatnak ki. A folyókon a sodrásból kialakuló örvények a veszélyesek és kiszámíthatatlanok, a Balatonnál ilyen nagy vízmélységváltozás nincsen, bár előfordulhatnak, hogy új áramlások alakulnak ki. A Balaton vízfelülete közel hatszáz négyzetkilométer.

(MTI)