"Lássam a kezeket!"

Metálos nap lévén igen sokan túrtak mélyen a szekrényükbe, hogy előhalásszák a már-már elfeledett, elveszettnek hitt kamaszkori metálpólót. A K-hídon ömlik be a tömeg, a fiatalok fele feketében, akad itt klasszikus Ozzy-póló, szögekkel kivert fekete dzseki, a trikókon Iron Maiden, Judas Priest, Anthrax és Venom feliratok, de mindenekelőtt persze Slayer. A Scorpions által bevezetett piros-fekete vagy sárga-fekete színű csövigatyó már a múlté, most van helyette lánc, oldalt felnyírt, de középen meghagyott metálhaj és szögecses csuklószorító. Utóbbit épp egy hollandnak kinéző, tanácstalan legénykéről szedik ép le, értetlen arccal áll, nem érti, miért nem csápolhat és pogózhat két centis szögekkel dekorált karkötővel.

Tankcsapdán kezdünk, minden rendben megy a színpadon. A 89-ben alakult trió jó hangulatot teremt, de persze a fanok nem bízzák a véletlenre: a kocsmák előtt is úgy duzzad a sör-sor, mint a Durex sátorban a versenyző lányok pólója.

Benézünk oda is, de a mellüket mutogató ifjú hölgyekre még várni kell: a méltán felkapott Tankcsapdával egy időben (komoly kitolás) a Dockers együttes muzsikál. A jobb sorsra érdemes, igen dekoratív szőke énekesnővel is felszerelkezett banda pörgős rock'n'rollt nyomat, de nincs ki pörögjön: kiábrándítóan üres a nagy sátor, alig tíz ember lézeng fel-alá. Megsajnálom őket: itt a Sziget, éppen úgy negyvenezer fiatal téblábol rajta - és ebből alig félmaroknyi ballagott erre a koncertre.

Kultúrák találkozása

A Tankcsapda nem csak az ismeretlen Dockers elől szippantotta el a népet, a kiváló Mercedes Peón is csak párszáz érdeklődő előtt muzsikál a Világzenei Színpadon. Idén egyértelműen már itt vannak a legjobb bulik, így nem meglepő, hogy idővel egyre nő a tömeg. A galíciai népzene rockosított verzióját adja elő a szőke, sokat ugráló hölgy, de néha még egy dudát is előkap, láthatóan ért a hangszerhez, nem csak kellék. A dudákat persze mi is szeretjük, így maradunk a helyszínen egy jó darabig.

A Slayer dübörgése, vad reszelése már mérföldekről hallatszik, olyan komor és szigorú a zene, hogy egy pillanatra megrettenek: vajon megvan a házi feladatom? Néha olyan dühösek, hogy már-már azt várja az ember, hogy előkapnak egy géppisztolyt és leadnak egy sorozatot. Talán tervezték is, de az In-kal emberi közbeléptek, nem tudni. Nem annyira hörgős, mint reszelős a muzsika, jól nyomják az öreg rockerek. Nem mai arcok ők sem, de a közönség fele így is húsz alatti: nagyon elszántan ugrálnak és bólogatnak, tudják ők, miről van szó. De ne legyünk cinikusak, mert mint Mary Zsuzsi mondta, a gúnyolódó emberek frusztrált, szerencsétlen lelkek (így válaszolt a művésznő, mikor a gagyi zenéről faggatták).