Vasárnap délután van. - Éjjel érkezem, fáradt, kiégett aggyal - énekli egy legény a karaoke-színpadon állva, elképesztően hamisan. Az énekli szó talán nem is adekvát azon hang leírására, mely talán alkalmas focipályán történő üvöltözésre, ritmikus bírószidásra vagy éjjeli vadak riogatására - csak dalolásra nem. És mégis. Ezen a Szigeten ilyesféle büntető-produkciókért sem jár saller, száz ember nézi türelmes, elnéző mosollyal az unott, fásult arccal szereplő exhibicionistát. Udvarias taps a jutalma, de a konferanszié némi cinikus vigyorral veszi vissza a faarcú, kókadt énekestől a mikrofont: - Ó, micsoda érzelem volt ebben a dalban! Megható! - Eztán egy félmeztelen, bakancsos ifjú pattan a színpadra, de nem ám valami gyilkos trash-metállal rukkol elő: ő Frank Sinatra My Way című dalát adja elő, lényegesen fogyaszthatóbb módon.

A Wan2 színpad a következő állomás, itt a HétköznaPI CSAlódások nevű formáció borzolja a kedélyeket. A fenyegető kinézetű punkcsapat lendületes muzsikával rukkol elő, a koncert kezdetére elnéptelenednek a környező kocsmák is: a tarajos legények szaladnak befelé, hogy vidáman pogózzanak a döglesztő melegben. A sátor hőfoka alapján akár szauna is lehetne, de nem az: sehol nem látni pucér, félrészeg finneket. A kalóriákat számoló és betegesen diétázó nőknek is inkább egyórás, punkkoncerten történő ugrálást tudnánk ajánlani: 3-4 kiló simán lemegy, tán még Bíró Ica fitnesz-kazettája vagy Béres Alexandra sem tudná überelni ezt a teljesítményt (mivel a kazetták köztudottan nem fogynak).

- Dollár, hatalom, pornó! - énekli a frontember, bár utóbbi szót hordónak is érteni, de annak semmi értelme nem lenne. A Junkiest szidják egy picit, furcsa fiúknak titulálják az ellen-bandát, a fanok meg vidáman és engedelmesen üvöltöznek egy picit, mikor erre felkérik őket. - Fél hat múlt és már tele a sátor! - kiáltja lelkesen az énekes és tényleg: tömör, egybefüggő embertömeg van a színpad előtt, egy igazi humán punkmassza. Pár időzavarba került punk ilyenkor még a K-híd előtt vagy a HÉV megállójában lejmol, de a legtöbb tarajos legény megtalálta muzikális csemegéjét.

A Wan2 sátra mellett klasszikus léggitár bajnokság zajlik, immár ötödik alkalommal. Én pusztán egy mikrosztárt nézek meg, de tőle rögvest két produkciót. A kockás gatyás metallista két dalt vállal: előbb egy AC/DC nótára ugrál és léggitározik, majd egy Green Day számra őrül meg kissé, annyira, hogy még a nadrág is lecsúszik róla. Mikor az alsó is elővillan, lányok tapsolnak nagy boldogan, közben két span ugrál a kisszínpad előtt, hangulatemberi státuszban. Legalább százan nézik a fiúkat. Mikor a fémzene ifjú híve már a hátán fekve pörög, távozom: ideje új impressziókat gyűjteni.