- "Látni gyönyörű lányokat és szerelmes ifjú urakat - egy ifjúsági találkozás mely csak nagyon ritkán akad - örömmel hallgatják, ha egy művész vidám dalra fakad" - énekelte Benedek bácsi a nagyszínpad világot jelentő deszkáin, különösebb izgalom, lámpaláz nélkül. Hozzászokott már a sikerhez, idős éveire ő lett a Táncdalfesztivál Sátor egyik legnépszerűbb, bálványozott figurája - a merész, úttörőként érkezett (s ezáltal igen nagy kockázatot vállaló) Soltész Rezsővel egyetemben. Mikor az őrjöngő tömeg majd' széttépte az idős mester, mikor félrészeg punkok összekarolva pogóztak egy csapatnyi szögecses metalistával, és ütemesen skandálta a tébolyult sokaság, hogy "Nagyszínpad! Nagyszínpad!", nos, akkor dőlt el az ősz úr sorsa, akkor dönthetett úgy a rendezőség, hogy az apóka is igazán kaphat egy negyedórát.

- "Van itt minden jó, mely az ifjúságot érdekli - Főleg, ha egy művész a szerelmes dalát énekli" - dalolta s a nézők szemeiben az öröm és szeretet könnycsepp formájában manifesztálódott. A Sziget Himnusza hallatán lila-sárgára festett, tarajos punkok morzsoltak el egy-egy cseppet szemük sarkából, puszit nyomtak a mellettük imbolygó, értetlenkedő arccal bámuló, félmeztelen NDK-s tinédzser kobakjára.

- "A lényeget elhagyták!" - morgott az idős mester a koncert után. - "A végét lehalkították! Én ezt azért készítettem, mert úgy gondoltam, hogy mindenkit érdekel. Ez egy olyan zene és szöveg, hogy nem mondhatja senki, hogy ez egy nagy hülyeség!"

- "Amikor fiatal voltam, mentem én mindenhová. Táncolni, színjátszó csoportba, operettbe. Nem búsultam soha!" - nosztalgiázott a mester, majd ugrott egy ötven évet: - "Beteljesült a nagy vágyam, a Nagyszínpad. A titok? Az ő szeretetüket én viszonzom és szép a szöveg, szép a dallam. Aki hallgatja, megváltozik, így sokan mások lettek. Amúgy még nem jártam be az egész Szigetet, de isten őrizzen attól, hogy most bejárjam. Itt szeretik egymást az emberek. Negyvenfokos hidegben, illetve melegben, egymás verejtékében úszva."

Szép dolgok ezek. Bár egy-egy Uhrin-dalban a szeretet szó épp annyiszor hangzik el, mint egy átlagos Modert Talking slágerben, vagy akár Kozsó akármelyik nyilatkozatának bármely, tetszőlegesen kiválasztott tíz másodpercében, ez így van jól. Egy idős úr mégsem vehet fel szögecses csuklószorítót, halálfejes, fekete fejkendőt és nem rikoltozhatja azt, hogy "Kill! Fight! Die!" - bár egy ilyen figurán is érdemes elgondolkodni.

Kalmár Csaba