Gondolom, nem csak a magyar koncert miatt jöttetek át Európába. Mikor kezdődött a turné?
Június 11-én, Zürichben kezdtünk, röviddel azelőtt jöttünk át Európába. Sok országban lépünk fel és összesen negyvennégy koncertet adunk majd. A turné Szingapúrban zárul, augusztus 31-én.

Két és fél hónap, 44 koncert, szép teljesítmény. Játszottatok már a környéken?
99-ben volt egy fesztivál Berlinben, akkor adtunk ott néhány koncertet. Aztán 2001-ben volt már egy európai turnénk, azt követte pár ausztrál fellépés, így elmondható, hogy sokat utazunk. Budapesten még nem voltunk, a legközelebb talán Bécs volt, esetleg Ljubjana, tavaly játszottunk ott. Most Csehországból érkeztünk.

Láttatok valamit Magyarországból?
Sajnos semmit. Ma jöttünk, holnap megyünk, kissé fárasztó a rohanás. Zenélünk még Franciaországban, Törökországban, Portugáliában, sok helyen. Magam a dublini koncertet várom nagyon. Innen talán Freiburgba megyünk, de nem vagyok benne biztos.

Láthatóan sikerült alaposan megmozgatni a tömeget, több ezren ugráltak vadul a koncert alatt.
Igen, nagyon örültünk neki, hogy a magyarok vették a lapot és mozogtak a zenénkre. Voltunk már pár helyszínen, ahol érdeklődve, bólogatva hallgatták a muzsikánkat, majd a számok végén udvariasan tapsoltak. Van, ahol csak állnak és néznek. A pesti közönség tudta, miről szól a zenénk. Én azt szeretem, ha látom, hogy ugrálnak, nevetnek, izzadva pogóznak. A mi muzsikánk egy interaktív valami: én mindent beleadok, beleviszem egész lényemet és akkor jó a dolog, ha a néző teljesen befogad és átadja a szívét.

Ez szép volt. De ti a testeteket is átadtátok, mivel a csapatból hárman is beugrottatok a tömegbe, hogy a magasba tartott kezeken "szörfözzetek". Amúgy hogy definiálnád a zenéteket?
Mi mind mexikóiak vagyunk és büszke hazafiak. Szerintem érezhető hazánk zenéjében egy új hullám, egy olyan muzsika, amely ötvözi a bluest, a merengue-t, a salsát és más stílusokat, tehát vannak afrikai és latin gyökerei. Mexikó maga egy mozaik, így a zenénk is az. Én azt szoktam mondani, hogy ez nem salsa, nem mariachi-s rock, ez egy saláta, amelynek ezernyi komponense van.

Régi személyes kedvencem, a Mano Negra is hasonló dalokkal rukkolt elő.
Tagadhatatlan a hasonlóság. Manu Chaoékkal mi is találkozunk, hallottuk őket Ciudad de Méxicoban játszani. Hatással voltak ránk, ez nyilván érződik is.

Meg lehet élni a zenélésből?
Csak a Los de abajo lemezekből és a koncertekből nem tudunk megélni, de mindenki valamilyen szinten a muzsikával keresi kenyerét. Akad olyan zenekari tag, aki zenét oktat iskolában, de több zenésznek van másik együttese is, a mienkkel szinkronban. Ez így is működik. Jól élünk, nem éhezünk, de semmit több. Istennek hála, mostanság egyre jobban megy a bandának. Mivel most is három hónapos koncertturnén vagyunk, lesz olyan a csapatban, aki ezért elveszti otthon a rendes munkáját. Nem sok helyen tolerálják, ha valaki negyed évre lelécel.

A szövegekből, már ahol lehetett érteni, átjött némi politikai üzenet.
Nem véletlen. A következő lemezen is lesznek dalok, melyek a nép helyzetéről szólnak majd. Mi a mexikói zapatista mozgalom követői vagyunk, de nem tarozunk semmiféle politikai párthoz. Az eszmék, melyek minket éltetnek talán balosnak mondhatóak, de más a mexikói és az európai közeg, így nehéz megmondani, miben vagyunk mások. Mi hiszünk a zapatista mozgalomban és az emberi jogokban.