Motorral az esztékába - BMW K 1200 GT

A BMW szó hallatán a legtöbb motoros tiltakozásba kezd: majd ha öreg, köszvényes és gazdag leszek. Öreg és köszvényes bárki lehet, a gazdagság azonban nem garantált. Kár, mert a K 1200 GT különleges élménnyel ajándékozhatja meg a kiválasztottakat.

Képgaléria

Aki eddig azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy milyen motort ajánlanék neki, szinte minden esetben ott volt az alternatívák között a BMW. A legtöbb esetben a dolog az anyagiakon vérzett el, vagy a leendő tulaj tiltakozásán: majd ha megöregszem.

Valószínűleg konzervatív formatervezési szempontjai, vagy a német újságokban látható középkorú, barkós-bajuszos fotómodellek tántorítják el a motort keresgélőket a bajor márkától. Mást nem nagyon tudok elképzelni ellenérvként, és egyáltalán, aki nem hajlandó ráülni egy BMW-re még egy próbakör erejéig, az miért idegenkedik.

Ismerőseim körében - és emiatt talán szerencsésnek mondhatom magam -, a legtöbben azután vettek BMW-t, miután kipróbálták, vagy úgy is mondhatnám, hogy a legtöbben miután kipróbálták, BMW-t vettek. Persze, vannak páran olyanok, akik kipróbálták, majd ökölbe szorult arccal igyekeztek saját - nem bajor - választottjuk erényeit erősíteni. Vannak azonban olyan dolgok, amikkel nem érdemes vitatkozni. Ilyen például a kitűnő futómű, és tulajdonképpen a megbízhatóság.

Hogy mi győzheti meg mégis a szkeptikusokat, arról még mindig csak azt írhatom, hogy a saját tapasztalat. Amikor először találkoztam GT-vel, akkor még hosszában volt benne a blokk, a motor borítása pedig akkora volt, hogy köszöntem szépen, hiába volt hegyomlás méretű túraendúróm, nem kértem belőle.

Túratársaktól láttam ugyanis, hogy mennyit lehet küzdeni egy ekkora géppel, és úgy gondoltam, hogy nagy, nehéz, lomha, és nem is annyira szép, hogy okom legyen kipróbálni. Közben azért a K 1200 RS-t kipróbáltam, és ez a motor végleg eloszlatta kételyeimet, akkor vált számomra világossá, hogy egyszer lesz BMW-m, ráadásul kék-fehér színben.

Amikor azonban a bajor gyár elkezdte sorban felújítani a modellkínálatot, az R 1200 RT mellett a kiállításokon ott csillogott a K 1200 GT is azzal a fura vázformájával, amiről a mostani béemvések is óvatosan úgy kezdik véleményük szavakba öntését, hogy "hááááát..." Nem túl biztató kezdet, ugye? Pedig ez szigorúan ízlés kérdése, mert ha mondjuk az RT világítótoronyra hasonlító orrát nézzük, a GT határozottan formás, és végre van benne valami extrém, extravagáns és merész. Ha ez éppen a váz, akkor legyen a váz. Ha máshonnan nézzük, akkor nem a BMW, hanem a célcsoport ízlése körül lehet a gond.