Gyalogkakukk - Gilera Runner 200 VXR

Nagyobb kép

Jómagam nem szeretem, ha az utas hátul kapaszkodik: túlságosan hátul lesz a súlypont, a motor inog, darabosan kanyargunk, idegesítő. Ha azonban a vezető hátához simul, és derekába kapaszkodik, akkor a Runneren - de más motorokon is - egy-egy fékezésnél - meg amúgy is - lassan előrecsúszik, és behajtogatja a kormány mögé a sofőrt. Ilyenkor célszerű gyakrabban megállni. Ez derült azon a túrán, melyet típusidegenként a vespásokkal tettünk. Persze a bádogosok eleinte nem nézték jó szemmel a "PVC-robogót", de kipróbálva már elismerően nyilatkoztak róla.

Sportosságát hangsúlyozza a műszerfal: a kilométeróra, a vízhőfokmérő, a benzinszintjelző, és a visszajelző lámpák csőhatású műanyag burkolat mögött láthatók. Fordulatszámmérő nincs. A benzinszintjelző csalóka: sokáig alig akar elmozdulni a teli jelzésről. Közel száz kilométer után még alig megy lejjebb, de ha az ember ekkor csodálkozva megjegyzi "Ez tényleg ilyen keveset fogyaszt?" nyomban meredek zuhanásba kezd.

A benzinbetöltő nyílást érdekes helyre rejtették. Míg a hagyományos robogókon az ülés alatt van, addig a Runneren, a jobb súlyelosztás miatt előre helyezett tankot egy közvetlenül a bal kormánycsutka alatt lévő nyíláson tölthetjük tele. Csak vigyázunk, ne töltsük meg túlságosan, mert akkor kicsap a benzin és lecsorog a lábdeszkára.

Négy liter körüli fogyasztása megfelelő, ha belekalkuláljuk, hogy folyamatosan arra éreztem késztetést, hogy tövig csavarjam a gázmarkolatot. Minden esetben: pirosnál való elindulásnál, kanyarból kigyorsításnál, vagy egyenes úton.

Az amúgy egymillió közeli áron kínált 200-as blokkal szerelt Runner akciósan most 888 ezerért vehető meg. Nem olcsó játék. Csakhogy hasonló méretű blokkal szerelt, sportos, keskeny, könnyű, robogót nemigen találni a hazai piacon. A nagyobb, felvállaltan sportos robogók pedig kétszer ennyibe is belekerülnek.

Ballai Vince