Menet közben érezni az alacsonyra helyezett súlypont kellemes hatását: csak lassan kezd el dőlni, ha kis tempónál egyensúlyozunk, a keljfeljancsi hatás miatt egész könnyű így irányítani. Nagyobb sebességnél sincs gond, parádésan tartja az ívet, és megy az egyenesben, az óra szerint akár 174 kilométer per órás sebességgel. Kanyarban is bőven dönthető, először - nekem egy jobb kanyarnál - a középállvány vasa karistolta kissé az aszfaltot, amiben közrejátszott az is, hogy úthibára futottam.
A feszes futómű azért megkéri az árát, főleg a sokat átkozott fővárosi aszfalton. És itt nem csak a csigolyák, illetve a porckorongok állapotára gondolok, hanem a motoréra is. A tesztmotoron ugyanis - feltehetően egy nagyobb kátyú okozta - erős ütés hatására letört a hátsó tengelynél egy fogaskerék foga. Ez aztán átrendezte odabent a dolgokat. A márkakereskedő azonban szó nélkül orvosolta a gondot, és pár napra rá már megint közvetlen kapcsolatba kerülhettünk a Nexussal. Igaz, az addig a gyomorig ható hangú sportdob helyére visszakerült a gyári kipufogó, és ezzel egy csomó fíling odaveszett. Például a kocsisorok között való haladáskor - a sportdobbal - úgy tűnt, hogy az autósok nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy félrehúzódjanak.
Én szépnek találtam a műszerfalat, jó a narancsos vöröses világítás. A sportosságot jól hangsúlyozza, gyakorlati haszna azonban - a fokozatmentes automataváltó miatt - nem sok van a középre helyezett fordulatszámmérőnek, gyorsuláskor mindig 5000 körül mozgott a mutató. Ja, egy haszna mégis volt: meg lehetett állapítani azt a fordulatszám-tartományt - városi tempónál 2500-3000-as fordulat körül - amikor zavaróan rezgett néhány burkolat a kormányidomon.
A jobbra helyezett sebességmérő óra - főleg sötétben - csak nehezen leolvasható. A bal oldali digitális folyadékkristályos képernyőn azonban sok mindent figyelemmel lehet kísérni, így az átlagsebességet, a pillanatnyi és átlagfogyasztást (kilométer per literben), a hatótávolságot és az aktuális legnagyobb sebességet. Az adatok között a képernyő melletti gombokon kívül egy gázmarkolatra helyezett kapcsolóval is lehet váltani, anélkül hogy elengednénk a kormányt. Indexvisszajelzőből viszont csak egy darab van, és én hiányoltam egy sima órát is.
Menet közben - mondjuk 170-nél - azonban célszerűbb az utat figyelni, és ekkor már inkább bekuporodva a plexi mögé, egyenes derékkal ülve ugyanis pont a vállakra-sisakra zúdul a menetszél. Az indexes tükrökben egész jól hátra lehet látni, és elhelyezésük is optimális: a személyautók többségének tükreinél magasabban van, így könnyű a sorok között lavírozni. Ráadásul könnyűszerrel behajthatók, ami jól jött a keskeny kertkapun való bejutáskor is.
Az üléspozíció kényelmes, és bár - az X9-hez hasonlóan - van országúti lábtartó, itt kevésbé használható. Egyrészt kicsi a felülete, én bizonytalannak találtam ezt, másrészt sportosabb haladáskor inkább előredőlne az ember, akkor meg hátrébb csúsztatja a lábát. Jól jöttek viszont a meleg levegőt a hűtő felől bokára terelő rostélyok - igaz, nagyobb tempónál annyira már nem érezni jótékony hatásukat. Kidolgozásuk sem a legfinomabb: műanyag tekerőik csak nehezen mozdulnak, ezért célszerűbb a terelőlapokat feszegetni, ha ki akarjuk őket nyitni. A meleg fuvallat persze kellemes volt a hűvösödő őszi estéken.
Az utas viszonylag kényelmes pozícióban foglalhat helyet a hátsó ülésen, bár egyikük arra panaszkodott, hogy az ülésidom íve nyomta a vádliját - lehet, hogy túl erősen szorította össze a lábait. Még kényelmeseben ülhet azonban, ha hátsó doboz is van a gépen, párnázott háttámlával. Elegánsak az idomba behajtható utaslábtartók. A motorral két személlyel is jól lehet haladni.
A Nexushoz jómagam hamar hozzászoktam, jó érzés volt a masszív, de kezes vasat terelgetni. Nagyrobogóhoz képest igen sportosan lehet vele közlekedni, a Dobogókő-menet tényleg izgalmas volt, kár hogy a csúcs felé közeledve nedves volt az aszfalt.