Szilágyi: Bárki szembejöhetett volna, nem tud legyőzni

"Az volt a legnehezebb, hogy ne bízzam el magam" - nyilatkozta a londoni magyar küldöttség első olimpiai aranyát nyerő Szilágyi Áron, aki már 8-1-re is vezetett az olasz Diego Occhiuzzi ellen a kardvívás döntőjében. A 22 éves vívó sokat dolgozott azon, hogy úgy álljon a pástra, hogy semmi ne tudja kizökkenteni, és úgy érezte, olyan napot fogott ki, hogy senki nem tudta volna elkapni, de még nem tisztult le benne a gondolat, hogy megnyerte az olimpiát. Az aranyérem megszerzése után az égre mutatott, és edzőjére, Gerevich Györgyre gondolt.

Nyomokban magyar himnuszt tartalmazott, Szilágyi azért énekelte - videó

Szilágyi Áron édesanyja egészen kiváló döntést hozott, amikor a több sportágat is kipróbált fiát kilencéves korában kézen fogta, és meg sem állt vele a Vasas vívóterméig. "Már fiatalon jöttek az eredmények, és ez erőt adott ahhoz, hogy mindennap lemenjek a terembe, nyomjam az edzéseket, és ne hagyjam abba" - mesélt a kezdetekről London első magyar olimpia bajnoka.

Szilágyi sporteredményeit mostani aranya után az is megismeri majd, aki eddig a vívásról csak azt tudta, fehér ruhás emberek szurkálják egymást, a 22 éves vívó azonban nem csak a páston látott dolgok alapján lehet példakép.

A galériáért kattintson a képre!

Az ország egyik legjobb középiskolájában, a Fazekasban érettségizett, majd az ELTE nemzetközi tanulmányok szakán folytatta, pár napja pedig azt a jó hírt kapta, hogy felvették a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakára. Angolul remekül beszél, nyilatkozatai profik, és ehhez társul még az olimpián is látott elegáns és higgadt vívás.

"Ennél jobban nem tudtam volna vívni"

"Sokat dolgoztunk azon, hogy nyugodtan álljak fel a pástra, hogy biztos legyek magamban, és hogy ne borítson ki a zsűri egy-egy ítélete, az ellenfél viselkedése, vagy az, ha találatokat kapok. A döntőben csak saját magamra figyeltem, készültem arra, hogy az olasz esetleg többet megenged majd magának a páston, de nem hagytam, hogy bármi megzavarjon. Úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot, ennél jobban nem tudtam volna vívni, folyton a topon kellett lennem, ami nagyon nehéz volt. Ahogy egy kicsit elkalandozott a figyelmem, mint a negyeddöntőben a német vívó ellen, máris feljött az ellenfél. Mindenki azt mondta, hogy szépen és jól vívtam, és én is úgy érzem, ma egy olyan napot fogtam ki, hogy bárki szembejöhetett volna, nem tudott volna legyőzni."

Ami tény, a biztos vezetés után végül mégis szorossá váló, de 15-13-as győzelemmel végződő, Max Hartung elleni negyeddöntő után az elődöntő és a döntő szinte simának tűnt, ha egyszer oktatófilmet csinálnak, Szilágyi londoni vívását bátran használhatják alapanyagnak. A magyar vívó álomszerűen kezdte az olasz Diego Occhiuzzi elleni döntőt, 8-1-re is vezetett, de nem érezte, hogy ellenfele lélekben feladta volna.

"Jól éreztem magam a páston, minden bejött, amit csináltam, amikor 8-1-re vezettem, akkor futott át először az agyamban, hogy nyerhetek. Azonban egy olimpiai döntőben nincs vesztett szituáció, ő is tudta ezt, és a szünet után nagyon jól vívott. Közben magammal is küzdenem kellett, hogy ne engedjek ki, ez volt a legnehezebb, hogy ne bízzam el magam."

Szilágyi azt mondta, nem érezte tehernek, hogy egyedüli kardozóként jutott ki az olimpiára, amelyről a csapat lemaradt. "Nem én fogom megmenteni a magyar vívást, ez nem ilyen egyszerű, egy fecske nem csinál nyarat. Vannak a vezetésben megfelelő emberek, akik ezen dolgoznak. Az én feladatom, hogy ha Rióban lesz kardcsapatverseny, ott legyünk a csapattal."

Elhunyt edzőjének üzent győzelme után

Az újdonsült olimpiai bajnok győzelme után az égre mutatott, később kiderült, 2008-ban elhunyt nevelőedzőjére, Gerevich Györgyre gondolt abban a pillanatban. "Iszonyatosan hálás vagyok a sorsnak, hogy vele hozott össze 9 évesen. Nagyon sokat köszönhetek neki, mentorként tekintettem rá, apám helyett apám volt, remélem, fentről figyelt engem, és büszkévé tudtam tenni."

Az elmúlt négy évet Somlai Bélával dolgozta végig Szilágyi, aki szerint nagyon jó az összhang közöttük, és örül annak, hogy az edzője is kinn tudott lenni, mert sokat számított, hogy a találatoknál megerősítést kapott tőle, akár adta a tust, akár kapta. Bár Szilágyinak az arany képében már kézzelfogható bizonyítéka van arról, mit is vitt véghez, még nem gondol arra, micsoda exkluzív társaság tagja, egyelőre csak átadja magát a boldogságnak.

"Óriási érzés, hogy itt van a nyakamban az arany, az égvilágon semmire nem cserélném el senkivel és semmivel, azt hiszem, le sem fogom venni. A következő hetekben, hónapokban biztos át fogom gondolni, fel fogom dolgozni az itt történeket, és megértem, hogy ez mit jelent nekem. Most hihetetlenül felszabadult vagyok, semmi mást nem szeretnék, csak megölelni a családom és a barátaimat, és ünnepelni velük."

Szilágyi tervei szerint nem várja meg az aranygépet, tartja magát az eredetileg bekalkulált augusztus 2-ai hazautazáshoz, de azt ígérte, ő lesz a magyar csapat legfontosabb szurkolója a tévé előtt.

Hogy érte milyen sokan szorítottak, azt a győzelme utáni SMS-mennyiség jelezte, azt mondta, életében nem kapott annyit, mint most rövid idő alatt. Aztán hozzátette, nem ez a legnagyobb probléma, de két másodperc után már javította is magát, hogy mégis ez a legnagyobb gondja jelen pillanatban. Mit is mondhatnánk, könnyű annak, aki olimpiai bajnok.