A sportlövészet zárkózottá teszi az embert - interjú Hammerl László olimpiai bajnokkal

Egy bokor alatt talált légpuska indította el a karrierjét Hammerl Lászlónak, az 1964-es tokiói olimpia sportlövőbajnokának. A sors adott neki és elvett tőle egy aranyat, de őt a mexikóvárosi második hely sem bosszantotta, mert az olimpiákon mindig a legjobbat tudta kihozni magából. Az [origo]-nak elmesélte, mitől lehet maga a pokol egy lövőszám, miért fordulnak magukba a sportlövők, és miért csupán városi legenda a célzóvíz használata. 

Sportlövő-karrierje égi jellel kezdődött, hiszen kilencévesen talált egy légpuskát. Árulja el, hogyan!

Egy bokor alatt. Be volt csomagolva újságpapírba, spárgával összekötve, de tiszta rozsda volt az egész. Annyira értettem hozzá, hogy lássam, ez légpuska.

Amikor hazavitte, mit szólt az édesapja?

Nem tolt le miatta, mérnökember volt, őt egyből az érdekelte, hogyan csinálhatná meg. Na, fiam, akkor működőképessé tesszük, mondta, és napokig petróleumban áztattuk. Végül is működött, igaz, például a rugója elég gyenge volt.

Ilyen előzmények után került olyan dilemmába, hogy ne a lövészetet válassza?

Nagyon sok mindennel foglalkoztam, úsztam, vízilabdáztam, háromtusáztam, majd öttusáztam, az iskola kézilabdacsapatának állandó tagja voltam, vívtam karddal és párbajtőrrel, sőt a Ganz-gyár sakkozói közé is lejártam egyszer-kétszer. Másfél-két évig próbáltam is párhuzamosan úszni, pólózni, háromtusázni, de mivel a lövészet ment a legjobban, ráadásul a Marczibányi téri lőtértől néhány házzal odébb laktam, ez fogott meg a leginkább.

Mi volt az első igazi siker, amelyikre szívesen emlékszik, és ami esetleg még pluszlökést adott a folytatáshoz?

Az első ilyen az volt, amikor a Marczibányi téri lőtéren tíz lövésből sikerült százat lőnöm. Ez tényleg olyan hatást gyakorolt rám, ami előrelökött. Aztán ilyen volt, amikor Salgótarjánban felnőttszintet értem el, vagy amikor az 1959-es milánói junior Eb-n csapatban bronzérmes lettem.

Érdekes módon csak olimpián sikerült egyéniben érmet szereznie, Eb-n és vébén soha.

Valahogy így jött össze, mindig az olimpiára tudtam kihegyezni magam. A tokiói arany és bronz, illetve a mexikóvárosi ezüst mellett még ott voltam Münchenben és Montrealban is.

Az 1964-es tokiói olimpia előtt nem sikerült jól a válogató, így kimaradt a válogatottból, nem is utazhatott el az edzőtáborba. Hogyan lett mégis olimpikon?

Való igaz, az első válogatónál nem kerültem be a csapatba, de Kisgyörgy Lajos, Gyuri bácsi, az akkori szövetségi kapitány leadott rólam egy különvéleményt, amelyben leírta, ő bizony számítana rám. Azt mondta: "Te vagy az én fantáziaemberem!", és a jövő majd megmutatja, kijön belőlem a nagy eredmény, vagy sem. Nem véletlenül reménykedett, pont egy évvel korábban, 1963-ban ugyanis 120 összetettben világcsúcsot lőttem. A végső döntést aztán a MOB utolsó válogatásán Kutas Pista bácsi, az akkori főtitkár hozta meg, aki ragaszkodott hozzám.

Hogy emlékszik vissza Tokióra, a hangulatra, az olimpiai falura?

Az ember életében mindig az első olimpia marad meg a leginkább, én is így vagyok ezzel. Azt a megnyitót semmi sem überelte azóta sem. Tokió hagyományos, szép, nagy, mozgalmas játékokat szervezett, külön férfi és női faluval, nagy nemzetközi centrummal. A nyüzsgő falu nagy volt, sokkal kényelmesebb, mint utána bármelyik.

Első száma mindjárt a kisöbű sportpuska fekvő versenye volt, ahol az amerikai Wiggerrel holtversenyben 597-597 kört ért el.

Az akkori szabályok szerint a holtversenynél először az döntött, ki lőtt több 10-est, ez egyenlő volt. Ezután az úgynevezett belső tízeseket számolták össze, ott sem volt különbség. Így az utolsó tíz lövés döntött. Én tudtam, hogy nekem száz kör a teljesítményem, szerintem ő is tudta, hogy az övé kevesebb. Majd egy óra elteltével hirdettek ki győztesnek.

Mikor érezte azt a verseny során, hogy ebből lehet akár érem, sőt győzelem is?

Csak a vége felé. Egy sportlövő mindig csak a következő lövésre koncentrálhat, de azért egy ilyen öt, öt és fél órás verseny vége felé már menthetetlenül eszébe jut az embernek, hogy esetleg ott lehet az első tízben. Aztán amikor öt lövés van hátra, akkor felrémlik a dobogó, az utolsó lövésnél pedig az aranyérem esélye. Egy sportlövő önmagával versenyez, ez nem test-test elleni küzdelem, hanem igazi egyéni harc.

A sportlövő különcnek számít? Mert egy-egy versenyen csak koncentráló, a külvilágot kikapcsolni próbáló embereket látni a lőállásban.

Nem különc, inkább zárkózott. Komoly koncentrációt igényel a nagy mozdulatlanság, hogy a megfelelő időben süsse el a fegyvert. Ez zárkózottá teszi az embert, csak magára figyel, befelé fordul. De vannak dinamikusabb számok, például a futócéllövők vagy koronglövők sokkal extrovertáltabbak.

Olimpiatörténeti interjúsorozatunk szereplőihez hat állandó kérdést is intézünk, íme Hammerl László válaszai.

Az olimpia megnyerését tartja élete csúcspontjának, vagy volt olyan élménye, amely felülmúlta azt?

Azt mondom inkább, hogy ez volt életem egyik csúcspontja, hiszen sok mindenben megváltoztatta az életemet.

Mit sajnál a legjobban, amiről le kellett mondania a sport miatt?

Tízéves korom óta a lövészetnek élek, biztos volt olyan, amit nem élvezhettem az intenzív sport miatt. De mivel kimaradt, nem tudom, miről maradtam le. A sport teljesen kielégített.

Ön szerint ki volt minden idők három legnagyobb magyar olimpikonja?

Nagyon nehéz kérdés, nem szeretnék megbántani senkit. De ha három nevet kell említenem, akkor Papp László, Balczó András, illetve Székely Éva.

Jelenleg kit tart sportágában a világ legjobbjának?

Tizenöt olimpiai versenyszám és rengeteg kiváló sportlövő van. Mivel magam is puskás voltam, a német Sonja Pfeilschiftert nevezném meg.

A magyarok közül kiktől vár aranyérmet Londonban?

Négy-öt aranyunk lehet, kajak-kenuban, úszásban és tornában.

Mi foglalkoztatja éppen a legjobban?

Mindig az, amivel éppen foglalkozom. Most például az, hogy önnel beszélgetek.

Olimpiai bajnokként milyen érzés volt összetettben ismét fegyvert fogni?

Négy nappal a győzelmem után jött az a versenyszám, igazából arra készültem, hiszen abban kvalifikáltam magam. Az arany megnyugtatott, tudtam, én már hoztam azt, amiért odautaztam. Nem értem el rossz eredményt, az utolsó pillanatban csúsztam le az ezüstéremről és lettem harmadik.

Négy évvel később Mexikóvárosban ugyanolyan drámai körülmények között lett második, ahogy négy évvel korábban első. Nagyon bosszantotta?

Dehogy bosszantott, örültem, hogy egy kört rá tudtam tenni a tokiói eredményemre, az 598 ezúttal is világcsúcsot jelentett. Pedig nehezebb olimpia volt. Sokáig vezettem, az első számolásnál a csehszlovák Kurka neve mellett mindössze 593 kör állt, de az újraszámolásnál találtak még érintőlövéseket. Mindkettőnknek 598 lett az eredménye, és ezúttal az én utolsó tíz lövésem volt gyengébb.

Igaz, hogy a sportlövők egykoron célzóvizet használtak? Vagy ez csak városi legenda?

Inkább az utóbbi. Azt én is hallottam, hogy amíg nem voltak különféle vizsgálatok, addig az öttusázók éltek ezzel a lövészetnél, hogy bátorítsák magukat. De egy lövőnél, mondjuk egy ötórás versenyen a gátlásfeloldás maximum egy-két lövés erejéig érvényesül, utána a tompuló reflexek csak hibázáshoz vezetnének.

Emlékszem az atlantai olimpiára, ahol az egyik döntő után egy versenyző rosszul lett. Önt viselte meg valaha pszichésen egy viadal?

Ennyire sohasem, de olyan volt, hogy egy-egy fárasztó verseny után le kellett ülnöm, és majdnem elbóbiskoltam. Egy 60 lövéses fekvő szám ugyan rövidebb, de maga a pokol. Nem lehet hibázni, egy kilencessel akár már ki is lehet esni. A 120 lövéses versenyben egy lövész akár másfél kilót is tud fogyni, hiszen bármilyen meleg is az idő, be kell öltöznie melegítőbe, lövészkabátba és cipőbe.

A montreali olimpia után lett szövetségi kapitány. Mi motiválta, hogy elvállalja ezt a feladatot?

1976 novemberében keresett meg a szövetség akkori főtitkára, Simon Tibor. Nekem akkor három lehetőség közül kellett választanom. Akkor már orvosként dolgoztam, fül-orr-gégész szakvizsga előtt álltam. A gyengébb olimpia után tervezhettem volna, hogy még egyszer összekapom magam, elmegyek 1980-ban Moszkvába, és egy jó eredmény után úgy hagyom abba a versenyzést, ahogy illik. De jött a szövetségi kapitányi ajánlat, ami motivált. Egy hónapot kértem a gondolkodásra, de egy hét után már tudtam, ezt szeretném csinálni. Az addigi 20-25 évemet ebben éltem le, ezt a tapasztalatmennyiséget szerettem volna továbbadni, hogy kinevelődjön egy olyan generáció, amely továbbviszi ezt a gyönyörű sportágat.

Ha jól tudom, irányításával közel 300 érmet nyertek világversenyeken a magyar sportolók. Melyikre a legbüszkébb?

Az olimpiai érmekre, arra a két aranyra és három bronzra, illetve a 46 olimpiai pontra, amelyet irányításom alatt szereztünk. De nyolcvan-egynéhány aranyérmünk van más világversenyekről is. Az érmek mindegyikéhez kötődöm, mind egy karriert indított el, vagy vitt tovább és koronázott meg, mind mögött ott volt a lövész egyénisége.

Miért távozott 1996-ban a posztról?

Atlantában nem szerepeltünk jól, úgy éreztem, több van a csapatban. A sportág érdekében távoztam, hátha jön egy olyan szakember, aki új ingereket ad, és ettől jönnek majd az eredmények is. Én elmentem Új-Zélandra, ahol két és fél évig a gyerekcipőben járó helyi sportlövőkkel foglalkoztam.

Hogyan történt a visszatérés?
Még a sydneyi olimpia előtt felhívott Kovács Tibor főtitkár, én pedig azonnal csomagoltam. Mondom, nekem ez az életem.

Miért nem maradt kapitány 2004-ben?
Ezt ne tőlem kérdezze! Én maradtam volna, de decemberben, amikor a szerződéshosszabbításról kellett volna tárgyalni, közölték, nem tartanak rám igényt.

Mivel teltek a következő évek?
Megpályáztam a Nemzeti Sportszövetség sporttanácsosi állását, megnyertem, és 2005-től 2010 decemberéig ott dolgoztam. Tavaly ismét megkeresett a sportlövőszövetség, hogy segítsek, április óta én fogom össze a szakágvezetők munkáját.

Mit vár a londoni olimpiától?
Öt-hat kvóta megszerzésére volt esély, de nem lehetünk elégedetlenek a meglévő hárommal sem. Elképesztően nehéz kijutni az olimpiára, ott tényleg csak az abszolút topversenyzők lehetnek ott. Ehhez vagy Világkupa-versenyt kellett nyerni, vagy Eb-n és vébén az 1-4. hely valamelyikén végezni. Magyar részről Bognár Richárd (dupla trap), Sidi Péter (puska) és Csonka Zsófia (pisztoly) indulhat, szerintem mindegyikük döntőbe kerülhet, ott pedig már bármi lehetséges. A szövetség célkitűzése öt-hat olimpiai pont és egy érem megszerzése, utóbbira Sidi esélyes lehet.

Hammerl László

Születési idő, hely: 1942. február 15., Budapest
Klubjai: Ganz Villamossági Művek, MHSZ, Újpesti Dózsa
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1964, Tokió - kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni), olimpiai ezüstérmes (1968, Mexikóváros - kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni), olimpiai bronzérmes (1964, Tokió - kisöbű sportpuska, összetett, egyéni), világbajnoki bronzérmes (1974, Bern - kisöbű sportpuska, álló, csapat), Európa-bajnoki bronzérmes (kisöbű sportpuska, térdelő, csapat), 37-szeres magyar bajnok
Legnagyobb sikerei edzőként: két olimpiai arany (Varga Károly - 1980, kisöbű sportpuska, fekvő; Igaly Diána - 2004, skeet), három olimpiai bronz (Kovács Zoltán - 1988, gyorstüzelő pisztoly; Záhonyi Attila - 1988, kisöbű sportpuska, fekvő; Igaly Diána - 2000, skeet)
A Nemzet Sportolója (2004-től)