Miért nem tépte Londonban is a balsors a magyart?

Az olimpián többször is fantasztikus hajrával értek el nagy eredményt a magyar sportolók, pedig korábban sokszor éppen a végjátékban buktunk el már biztosnak tűnő győzelmeket, amit olykor maguk a sportolók is a magyarokat sújtó balsorssal magyaráztak. Londonban több olimpikon is kiemelte a magyar csapat mellett dolgozó sportpszichológusok szerepét, Gyurta Dániel edzője szerint viszont túl sok a hókuszpókusz, és sokan csak fürödni szeretnének a sikerben, ami főleg az edző és a versenyző érdeme.

"Bal sors akit régen tép" - szól a Himnusz egyik sora, amelyet az elmúlt évek tapasztalatai alapján sokan a sportban is igazolódni láttak. A 2000-es sydneyi olimpia döntőjében a nőikézilabda-válogatott hat-, a 2003-as világbajnoki fináléban pedig hétgólos előnyt leadva kapott ki a dánoktól, illetve a franciáktól. A 2009-es vb-selejtezőn a magyar fociválogatott hazai pályán Ibrahimovic 94. percben lőtt szerencsés góljával kapott ki, 2010-ben a hazai rendezésű Európa-bajnokságon a futsalválogatott 4-0-s előnyből veszített a csehek ellen. Az idén a férfikézilabda-BL nyolcaddöntőjében úgy esett ki az MKB Veszprém a Leónnal szemben, hogy az utolsó fél percben emberelőnyben már csak meg kellett volna tartani a labdát, de eladták, a spanyolok pedig öt másodperccel a vége előtt bedobták a nyolc közé jutást jelentő gólt.

"Csak egy magyar csapat tud ilyen gólt kapni a végén" - jelentette ki Babos Gábor annak idején, míg a futsalos Gyurcsányi Zsolt így sajnálkozott: "Sajnos utolért minket a magyar betegség". Kemény Dénes pólókapitány is azt mondta Pekingben, a Montenegró elleni csoportmeccs után (amelyen már három góllal is vezettünk, mégis épphogy ikszeltünk), hogy "ilyen a magyar lélek, hajlamos egy megnyert meccset majdnem elbukni". De a magyar drukkerek egyik örökzöld közhelye is épp a magyar balszerencse, a folyamatos koncentrálásra képtelen magyar sportoló képe vagy épp a hatalmas pech, ami mindig csak a magyarokat sújtja.

Folyamatosan sajnáltatjuk magunkat

A londoni olimpia az éremhalmozás mellett ebből a szempontból is mérföldkő volt, hiszen számos olyan versenyt rendeztek, ahol nyomát sem lehetett látni a balsorsnak. A férfi kézisek előbb háromgólos hátrányból fordítva megverték az Eb-ezüstérmes szerbeket, ezzel továbbjutottak a csoportból, majd az utolsó másodpercekben egyenlítettek az olimpiai ezüstérmes Izland ellen, és kétszeri hosszabbításban győztek is, ezzel továbbjutottak a negyeddöntőből.

A hosszútávúszó Risztov Éva az első perctől vezetett 10 kilométeren, és bár a végén úgy tűnt, hogy megelőzik őt, valahonnan előszedett még egy kis erőt, és fantasztikusan hajrázva elsőként ért célba. Gyurta Dánieltől már megszokhattuk, hogy félelmetesen hajrázik, most is ennek köszönhette a 200 mellen szerzett aranyérmét, és 200 vegyesen Cseh László is fantasztikus utolsó métereket produkálva jött fel a dobogóra. Ide sorolhatjuk még Joó Abigél elképesztő hőstettét is, dzsúdósunk a negyeddöntőben komoly térdsérülést szenvedett, ennek ellenére a vigaszágon sántikálva, a meccs vége előtt 27 másodperccel egy félelmetes combdobással legyőzte ellenfelét.

"Én nem hiszem, hogy lenne ilyen, hogy magyar átok" - mondta Széles Sándor, a Londonban aranyérmes Gyurta Dániel edzője, aki az idén jelentős szerepet játszott Risztov Éva felkészítésében is. "Van ez az Isten áldd meg a magyart hangulat, hogy folyamatosan sajnáltatjuk magunkat, de talán csak a foci miatt van így. Főleg az 1954-es vébédöntő miatt, de annak is száz oka lehetett, hogy miért alakult úgy. Nem szabad a magyar nemzetre rásózni, hogy a végén mindig elbukik."

Köszönet a sportpszichológusoknak

Boda-Ujlaky Judit sportpszichológus szerint sincs olyan, hogy magyar átok. "Nincs ilyen nemzetkarakter, sokkal nagyobb különbségek vannak az egyének között" - mondta. Szerinte annak köszönhető a javulás, hogy négy sportpszichológus is foglalkozott a magyarokkal Londonban, korábban pedig nem fordítottak ekkora figyelmet a versenyzők mentális felkészítésére. "Ott volt például Pars Krisztián döntője, ahol Krisztián előtt bedobták a hálóba a kalapácsot, és hosszú percekig kellett várnia. Biztos, hogy erre is kész forgatókönyve volt, és fel volt készítve mentálisan, különben a következő kísérletre ő is a hálóba dobta volna a kalapácsot" - véli a szakember.

Londonban több magyar sportoló külön kiemelte, hogy a sportpszichológusának is köszönheti a sikert. A lólengés olimpiai bajnoka, Berki Krisztián például a selejtezőben rontott, de a döntőre felkészültebben érkezett, és meg is nyerte az aranyérmet.

"Versenyhelyzetben előtérbe kerül a mentális állapot, erre engem Lénárt Ágota sportpszichológus készített fel. Edzésen nem lehet a versenyhelyzetet előidézni, mert hiába próbálunk annyit várni a gyakorlattal, mint a szólítás előtt, ez nem ugyanaz, ezért mentálisan is gyakorolni kell. Ez a fajta mentális felkészültség nyolcvan százalékban eldönt egy versenyt" - mondta Berki, akinek szavait alátámasztotta Lénárt Ágota is az [origo]-nak: "Amilyen hibát elkövettünk a selejtezőben, azt kijavítottuk, és a döntőre már egy mentálisan is tökéletesen felkészített programmal indult Krisztián" - mondta Lénárt, akinek szerepét Risztov Éva is kiemelte a győzelme után.

Jönnek a tudósok, a számítógépguruk, a szoftverüzemeltetők

Széles Sándor viszont más véleményen van, szerinte elsősorban a versenyzőé és az edzőé az érdem egy-egy sikerben. "Hallani lehet az olyan közhelyeket, hogy rendet kell tenni a fejekben. Persze, szét kell bontani a koponyát, és az agyvelőt a helyére kell tenni? Szerintem edzeni kell, a szakma a fontos, nem a hókuszpókusz. Én nem akarok senkit bántani, és tényleg egy egész csapat sikere például Gyurta Dani vagy Risztov Évi aranyérme, de úgy gondolom, hogy egyre többen vannak, akik dörgölőznek a sikerhez. Jönnek a pszichológusok, a tudósok, a számítógépguruk, a szoftverüzemeltetők, nagy tolakodás megy. Persze ez olyan, mint amikor egy repülőgép zuhanása közben valaki elkezd imádkozni. Ha ő ebben hisz, akkor a hitet nem szabad tőle elvenni. Ha Gyurta Dani egyszer sportpszichológushoz akar majd menni, akkor engedni fogom neki."

Széles hozzátette, hogy régen a nagy edzők közül Széchy Tamást és Kiss Lászlót istenként tisztelték, pedig akkor még nem voltak olyan segítőik, mint manapság. Széles szerint ugyanis egy jó edző jó pszichológus is. "Azért mi is tanultunk pszichológiát, Berki Krisztián edzőjével, Kovács Istvánnal egy iskolapadban ültem. Egyébként is, többet vagyunk mi a versenyzőkkel, mint a szüleik, gyakran az egész napot velük töltjük, ennek ellenére úgy érzem, kezdik egy kicsit alulértékelni az edzők szerepét."

Boda-Ujlaky Judit sportpszichológus szerint is a fizikai felkészítés a legfontosabb, de mivel a testet egy bizonyos szinten túl nem lehet edzeni, a mentális felkészítés döntő lehet. "Ma már szinte mindenki ugyanazt az edzésmunkát végzi, sokszor csak az dönt, hogy ki tud jobban koncentrálni a fontos pillanatokban, ekkor jön képbe a sportpszichológus, akinek az edző alá kell dolgoznia." A sportpszichológia egy rohamos ütemben fejlődő tudomány, és mivel egy edzőnek rendkívül sokrétű a feladata, nem lehet mindig minden területen a topon. Szerinte ha az edzők azt el tudják fogadni, hogy az orvos vagy a dietetikus speciális készségekkel rendelkezik, akkor ugyanígy kellene kezelniük a pszichológusokat is.

Nem kell mindenhez értenie egy edzőnek

"Vannak sportok, ahol külön edző foglalkozik a kapusokkal vagy az erőnléttel, ugyanígy a pszichológia is egy összetevője egy sportágnak, miért kellene tökéletesen értenie ehhez is egy edzőnek? Ha például egy adott sportolónak meghal egy rokona, akkor nem biztos, hogy egy edző jobban tudja kezelni a helyzetet, mint egy pszichológus" - mondta Boda-Ujlaky Judit, majd hozzátette, vannak olyan élethelyzetek, amikor a sportolók nem szeretnének minden problémát megosztani az edzőjükkel.

A sportpszichológus ellenpéldaként hozta fel Mocsai Lajost, a férfikézilabda-válogatott szövetségi kapitányát, aki szerinte nemcsak szakmailag nagyágyú, hanem pszichológusként is jól működik a csapatnál. Ezt a véleményt támasztotta alá Fazekas Nándor is, aki az Izland elleni meccs legvégén hétméterest védett, majd ebből sikerült hosszabbításra menteni a csatát. "Tudjuk Mocsai Lajosról, hogy a kézilabda mellett pszichológiából is csillagos ötös" - kezdte a válogatott kapusa.

"Ezzel együtt megmondta nekünk, hogy ha arra van szükségünk, hogy valaki mással beszéljük meg a problémáinkat, akkor nyugodtan forduljunk pszichológushoz, de én nem tudok róla, hogy bárki is elment volna. Ennek a csapatnak az az egyik legnagyobb értéke, hogy a közel négyhetes összezártság után is ugyanúgy tudtuk egymás szeretni."

Fazekas szerint Risztov Éva vagy Gyurta Dániel győzelmében is nagy szerepe volt, hogy tökéletesen felkészítették őket mentálisan is, így az utolsó métereken is tudtak még valahonnan erőt meríteni. Úgy véli, az egész küldöttség kiváló eredménye is annak köszönhető, hogy nemcsak szakmailag, hanem pszichésen is nagyszerű állapotban voltak a magyar sportolók.