Az élsport ára

Az edzések és a versenyek is nyomot hagynak a sportolók szervezetében: vannak, akik életük végéig nyögik az élsport terhelésének maradandó következményeit. Levált porcok, szétroncsolt fülek és károsodott agyak őrzik a versenyek emlékét. Mekkora árat fizetnek az élsportolók a sikerért?

Ismert közhely, hogy a sportolók négy évet ölnek bele az olimpiai részvételbe, sok esetben azonban ennél nagyobb árat kell fizetniük. Sokan a visszavonulásuk után is magukon viselik a terhelés jegyeit, sőt az aktív éveikben is egészségügyi problémákkal küzdenek, és a kialakult elváltozások miatt előfordulhat, hogy idő előtt abba kell hagyniuk az élsportot. A sportágak sajátosságai olyan mértékben átalakítják a testüket, hogy messziről felismerhető, ki a tornász, a súlyemelő vagy a vízilabdázó.

Radulovics Bojana tavaly könnyek között búcsúzott a kézilabdától. A kétszer a világ legjobbjának választott kézilabdázó már 15 évesen válogatott volt. Dr. Mohácsi János belgyógyász, sportorvos tíz évvel később látta a sportoló térdét, és azt mondta, 25 évesen olyan elhasználódott volt, mint egy 60-65 évesé. Az átlövő orvosi tanácsra hagyta abba a kézilabdázást, mivel a gerince már nem bírta a terhelést, és fennállt a veszélye annak, hogy mozgásképtelenné válik. Ezek az elhasználódott ízületek a későbbiekben is panaszokat fognak okozni, és a mozgásszervi károsodás már az életminőséget is befolyásolja, nem szólva arról, hogy a mozgás már nem fog igazi örömet okozni - mondta dr. Mohácsi János az [origo]-nak.

Az olimpiai bajnok Berki Krisztián is elismerte, az ízületei olyanok, mint egy hatvanévesé. A cselgáncsozó Joó Abigél levált porccal a térdében vállalta a küzdelmet a vigaszágon, és az 57 kg-os Karakas Hedvig szintén sérülten cselgáncsozva lett ötödik Londonban. A lányok - bár a fájdalmukat aligha leplezhették - úgy mentek ezeken a mérkőzéseken, mintha a sérülés csak ártalmatlan mellékhatása lenne a sportnak. Joó Abigél például annyival intézte el a térde állapotát firtató kérdéseket, hogy "az adrenalin sokat segített". Ám ezek a leterhelt ízületek azonban később is kísérteni fognak.

Össztűz alatt az ízületek

Az élsport fizikailag hatalmas megterhelést jelent a szervezetnek, ezért az átállás a versenyek utáni életre aligha lehet zökkenőmentes. Az élsport befejezése után kezdődik a betegség - idézte fel a sokat emlegetett mondatot dr. Mohácsi János. A legszembetűnőbben a mozgásszervi rendszer sínyli meg a történteket. A folyamatos, intenzív terhelés olyan ízületi és mozgásszervi eltéréseket okozhat, amely továbbfejlődve a későbbiekben betegségként is jelentkezhet.

Az ízületi felszínek intenzív terhelése és a porcok kis sérülései olyan degeneratív folyamatokat indítanak be, amelyek végül a porc teljes pusztulásához és ízületi kopás kialakulásához vezet. Míg a tenisz a csípőt és a csuklót, a kosárlabda a térdet teheti tönkre. A röplabdázók és a kézilabdázók a kéz- és a vállízületeiket veszélyeztetik, a labdarúgóknak a térdük és a bokájuk készül ki. Az egyik legklasszikusabb olimpiai sportág képviselői, a maratonfutók nemcsak az ízületeiket, a szívüket is kockára teszik. A szertornászok a csuklójukat áldozzák fel a siker érdekében: közöttük nem igazán lehet találni sportolót, akinek ne lenne ilyen gondja - mondta dr. Mohácsi János. A szakember a viszonylag ártalmatlan sportágak közé sorolta az íjászatot és a sportlövészetet is, nem véletlen, hogy itt idősebb sportolókat is találunk.

Mivel sok sportnál a gerincnek kell elviselnie a terhelés nagy részét, az élsport befejezése után sokan szembesülnek porckorongproblémákkal. A gerincprobléma egyébként is visszatérő panasz, és bár a súlyemelőknél magától értetődőnek tűnik ez a tünet, dr. Mohácsi János elmondta: meglepő módon az úszóknál is rengeteg gerincpanasszal találkozott. A sportszakorvos ezt azzal magyarázza, hogy a víz felhajtó ereje miatt az összes ízület semleges helyzetben van, így az azt körbevevő izomzat nem tud tónusba kerülni, hogy megtartsa a gerincet. Az eredmény: sok úszónál diagnosztizálnak gerincferdülést.

Dr. Mohácsi János szerint sokat segítene az élsport negatív élettani hatásainak a kiküszöbölésében vagy enyhítésében, ha a gyerekeket már nyolc-tízévesen olyan sportág felé terelnék, amely megfelel az alkatuknak. A sportolás során kialakuló élettani folyamatok és a szervezet adaptációs mechanizmusai ugyanis nem feltétlenül okoznak problémát - magyarázta az orvos, aki ugyanakkor a sportolót körülvevő környezet fontosságát hangsúlyozza. Példaként említette, hogy egy műfüvön edző labdarúgó térde harmincéves korára sokkal rosszabb állapotban lesz, mint azé a sportolóé, aki füves pályán mozgott. A szakember hangsúlyozta, sok esetben nem a sportág adottságai miatt alakulnak ki negatív élettani hatások, hanem a körülmények miatt, amelyek között a sportot űzik.

Arra a kérdésre, van-e az egészségre teljesen ártalmatlan sportág, dr. Schiszler Gábor, az Országos Sportorvosi Hálózat igazgatója kissé szkeptikusan annyit mondott: a sakk. A helyzet ugyanis az, hogy minden sportág, amely a csontizomrendszert terheli, kockázatokkal jár. Dr. Schiszler találkozott már labdarúgóval, akinek csípőprotézise volt, és birkózóval, aki térdprotézisre szorult. Az ízületek extrém terhelése nem marad hatástalanul, igaz, az kiszámíthatatlan, hogy kinél mikor jön létre elváltozás.

A birkózók jele: a karfiol

Az úgynevezett karfiolfül és a birkózás közötti ősi összefüggéseket mi sem bizonyítja jobban, hogy már az ókori görögök is ezzel a megkülönböztetett jeggyel ábrázolták Herkulest, a mitikus hőst. A jelenségre a fület érő sorozatos ütések adnak magyarázatot: ezeknek a hatására a bőr elválhat a porctól, a közöttük kialakuló rést vér és egyéb folyadék tölti ki, létrehozva a csomós, karfiolszerű felületet. Az igazán kifejlődött karfiolfülön csak plasztikai műtét segíthet.

Ilyen a boksz

A legijesztőbb élettani hatásokat a boksz váltja ki. A legenyhébb mellékhatások között vannak a horzsolások, vágások vagy a fogsérülések. De nem számít rendkívülinek az sem, ha egy bokszoló bordatöréssel vagy belső vérzéssel hagyja el a ringet. A legalattomosabb sérüléseket azonban a bokszolók agya szenvedi el. A boksz lényegéből adódóan ez elkerülhetetlen, hiszen a sportolók célja az, hogy minél nagyobb ütést mérjenek a másikra, ráadásul ezeknek az ütéseknek a jó része a fejet éri.

Az arányok ijesztőek: agysebészek szerint a profi bokszolók nyolcvan százalékánál komoly agyi hegesedés mutatható ki az MRI felvételeken. Az agykárosodás azonban a nem szakértőknek is feltűnhet, hiszen ezek a bokszolók gyakran motyogva beszélnek, lassú a reakcióidejük, és előfordul, hogy emlékezetkiesésük van. A bokszolók akkor sem lélegezhetnek fel, ha közvetlenül a visszavonulás után még nem jelentkeznek ezek a tünetek, mert évtizedekkel később is előjöhetnek. A gyakori fejsérüléseket és agyrázkódásokat okolják a krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) kialakulásáért. A progresszív, fokozatosan kialakuló és kiteljesedő agykárosodás eredményeként a beteg szellemileg leépül, a memóriája fokozatosan romlik, a tünetek gyakran a Parkinson-kórra emlékeztetnek.

Elvonási tünetek

A negatív élettani hatások mellett egészen más jellegű problémára is fel kell készülniük az élsportolóknak az után, hogy abbahagyják a versenyzést. Egyrészt számítaniuk kell arra, hogy előbb-utóbb felszaladnak rájuk a pluszkilók. Ha abbamarad a rendszeres testmozgás, miközben az étkezési szokásaikon nem változtatnak, a kalóriafelesleg megmutatkozik rajtuk.

Másrészt mivel az intenzív mozgás olyan függőséget okoz, mint a kábítószer, sokan a visszavonulásuk után szorongással és depresszióval szembesülnek. A bostoni Tufts Egyetem pszichológusai arra a következtetésre jutottak, hogy az extrém fizikai edzés olyan függőséget okozhat, amely már a normális életfunkciókat is megzavarja. Az edzések abbahagyása a kábítószeréhez hasonló elvonási tüneteket okozhat.