|
Jegyzőkönyv, online közvetítés
Pedig az esélyesség terhén kívül gyakorlatilag minden a cseh válogatott mellett szólt. Nedvedék a mezőnyből egyedüli módon az összes korábbi meccsüket megnyerték a tornán, csatár- és középpályássoruk egyaránt remek formában futballozott, így az elődöntő minden eddiginél nehezebb feladatnak ígérkezett az elsősorban szervezett védekezésének köszönhetően négy közé jutott görög válogatottnak. A cseheknél egyedül a sérült Jiránek, a görögöknél a felgyógyult Jannakopulosz hiányzott a kezdőcsapatból - előbbi helyén Grygera, utóbbi helyett a franciák ellen sikerrel bevetett Kacuranisz kezdett.
A közvélemény tehát nagy cseh rohamokra, és szívós görög védekezésre számított, a csehek pedig hasonlóképpen gondolkozhattak, látszott rajtuk, hogy nem akarják sokáig halasztgatni a vezetés megszerzését: a harmadik percben Rosicky trafálta el a keresztlécet, nem sokra rá Jankulovski lövése döntötte fel Nikopolidiszt.
Ennyi ijesztegetés azonban éppen elég volt a görögöknek, hogy összekapják magukat és az őket jellemző szigorral felvegyék a rájuk bízott cseh támadókat. Ennek betudhatóan Poborskyék a következő negyedórában már "csak" annyit tudtak felmutatni, hogy a középpályán gyakrabban kaparintották meg a labdát ellenfelüknél.
A meccset a 30. perc tájékán a Rehhagel-csapat pörgette fel, válaszul a csehek is rögtön helyzetbe kerültek, de feltehetően inkább lemondtak volna erről, mivel az esetnél megsérült és nem tudta folytatni a játékot Pavel Nedved (a csapatkapitány Rosicky beadása után a labda helyett Kacuraniszt találta el és megroppant a térde, Jankulovski lövését pedig ismét hárítani tudta Nikopolidisz). A vigasztalhatatlannak tűnő aranylabdás helyét Vladimir Smicer vette át.
A "vezéráldozaton" kívül Karel Brücknert az is aggodalommal tölthette el, hogy az első játékrész a vártnál jóval kiegyenlítettebb játékot hozott - a csehek leginkább a védősorból fáradhatatlanul felfutó Marek Jankulovski révén tudtak veszélyt kialakítani -, ez pedig nem volt jó előjel az eddig minden papírformát felborító déliek ellen.
A szünetben a kapitányok igencsak gyújtó hangulatú beszédet tarthattak az öltözőben, a második félidőre ugyanis eléggé felpakrikázva futottak ki a játékosok. Össznépi rúgdalozás vette kezdetét a pályán, és csak Collina jóindulatának volt köszönhető, hogy nem sárgult be a fél csapat mind a két oldalon, az meg már inkább a szerencsének, hogy Nedved kiválását nem követték újabb kényszerű cserék.
A mérkőzés alakulása hasonló volt ahhoz, amit az első játékrészben láttunk. A csehek kezdtek határozottabban, a görögök azonban felszívták magukat, és kiegyenlítették a játékot, rövidebb időszakokra pedig át is vették annak irányítását.
Természetesen óriási volt a hajtás, kisebb lehetőségek is akadtak, helyzet azonban nem nagyon. Egészen a 80. percig, amikor egy Rosicky-Koller-Rosicky-Koller egyérintő után az égimeszelő csatár végül eltévesztette a kaput. Három perc múlva Baros már magának harcolta ki a helyzetet, aztán megismételte Koller lövését.
 |
| Collina együtt érzett Kollerral |
Jött az Eb harmadik hosszabbítása, melyben megváltozott az eddigi koreográfia: ezúttal a görögök kezdtek be - de nagyon. Jannakopulosznak előbb a fejében, aztán a lábában volt az ezüstgól, de ekkor még menteni tudtak a csehek. Védelmük azonban az intő jelek ellenére is képtelen volt megfelelően összpontosítani, míg a görögök vérszemet kaptak. A harmadik játékrész végén Dellasz első fejesét még ki tudta védeni Cech, ám az utolsó pillanatokban Cartasz szöglete után a középhátvéd felülkerekedett Bolfon, és két lépésről a hálóba bólintott, megszerezve az Európa-bajnokságok történetének első ezüstgólját, és a fináléba juttattva a torna előtt még az egyik legesélytelenebb válogatottnak tartott Görögországot.
A görög csapat a nyitómérkőzésen már találkozott Portugáliával, s akkor (még) nagy meglepetésre 2-1-re győzött. Mivel Georgiosz Karagunisz sárga lapot kapott a mérkőzésen, nem játszhat a döntőben, ugyanis a franciák elleni negyeddöntőben is figyelmeztetésben részesült.
[origo]
|
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum 
