|
Jegyzőkönyv, online közvetítés
Otto Baric, a horvátok szövetségi kapitánya a franciák ellen eredményes Prsónak, valamint Sokotának szavazott a csatársorban bizalmat, s így megint kimaradt a szurkolók által csapatba követelte brémai gólzsák, Ivan Klasnic. Zivkovic újra rendelkezésre állt, hiszen felépült térdsérüléséből, Tudor pedig ezúttal a középpályán kezdett Nenad Bjelica helyén.
Sven-Göran Eriksson a Svájc elleni győztes csapatán nem változtatott, azaz Darius Vassell és Ledley King ezúttal is a kispadra került, Owen pedig kirobbanthatatlan a csapatból, noha sokan bírálták az aranylabdás csatárt az első két meccsen nyújtott produkciója miatt. Ékpárja az a Rooney volt, aki Svájc ellen két gólt is szerzett.
A horvátok optimistán futottak neki a meccsnek, hiszen tudták, győzelem esetén mindenképpen továbbjutnak, ám az azért mégiscsak meglepő volt, hogy már az 5. percben megszerezték a vezetést: Niko Kovac egy ajándékba kapott labdát juttatott közelről a hálóba. Az első fél órában többet birtokolták a labdát az angolok, de ez mit sem ért a taktikusan védekező horvátok ellen, s a meccs ezen szakaszának képe alapján úgy tűnt, a Baric-csapat kibekkelheti a meccset, sőt kontrából talán még újabb gólt is szerezhet.
De nem ez lett, a játékrész vége előtt öt perccel a szigetországiak feltörték a horvát védelmet, az addig is jól játszó Scholes egy kapu előtti kavarodás után fejjel volt eredményes. S amikor már a félidőben kiosztandó taktikai utasításokra gondoltak a trénerek, akkor Owen és Scholes rövid passzos összjátékával megbolondította a védekező horvátokat, majd Rooneyt hozták játékba, aki 17 méterről bevarrta a labdát a jobb alsó sarokba.
A szünetben pedig valóban változtatott csapata taktikáján Ott Baric, hiszen kockáztatnia kellett a győzelem elérése érdekében. Robert Kovac helyett támadót, Ivica Mornart küldte,be s 4-4-2-ről 4-3-3-ra váltottak a kékmezesek. De ez nem sokat segített, mert bár Rosso egyszer távolról biztató löketet eresztett meg, ekkor már teljesen a háromoroszlánosok voltak fölényben: kétszer Scholes, egyszer pedig Owen veszélyeztette az egyébként jól védő Butina kapuját.
A második játékrész derekán pedig góllá érett az angol fölény, a 68. percben az evertonos Rooney, az "Owen-utód" épp a liverpooli csatár pompás passzát - laposan és magabiztosan - váltotta gólra. Ekkor megnyugodhatott Eriksson, hiszen lehozta az addigi gólszerzőket, amire rá is fázott, hiszen Tudor egy szép fejessel kipókhálózta a jobb felső sarkot, visszahozván a horvátok továbbjutási reményeit.
De az idei évben remeklő Chelsea-középpályás Frank Lampard nem engedte elúszni a hajót, és miután megtáncoltatta az ámuló-bámuló horvát védőket, ballal lőtt egy nagy gólt, beállítva ezzel a 4-2-es végeredményt. Az angolok svéd edzője pedig, hogy következetes legyen, utolsó gólszerzőjét is lehívta, de így legalább King, Vassel és az ifjabb Neville fivér is lehetőséghez jutott.
Ha az angolok úgy játszanak a portugálok ellen, mint tették azt ma a 35. perctől, akkor jó esélyük van a házigazda legyőzésére. Ha pedig az Eb felfedezettje (aki azért a Premiershipben is letette már a névjegyét), Wayne Rooney tartja remek formáját, akkor még inkább félhetnek majd a luzitánok.
|
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum 
