|
Online közvetítés - jegyzőkönyv
Óriási izgalmakat ígért az ibériaiak csatája, hiszen mindkét együttes abban a tudatban lépett pályára, hogy minden valószínűség szerint csak az egyikük juthat be a negyeddöntőbe (spanyol és portugál továbbjutás csak akkor jöhetett volna létre, ha a görögök több góllal kaptak volna ki az oroszoktól, mint a spanyolok a portugáloktól). A házigazdának ehhez mindenképpen győznie kellett, a spanyoloknak ellenben a döntetlen is elég lett volna az üdvösséghez.
Inaki Sáez dolgát némileg megnehezítette, hogy Carlos Marchenára eltiltás, Joseba Etxeberríára pedig sérülés miatt nem számíthatott. A spanyol kapitány a kényszerű változtatások mellett Morientes helyett Fernando Torrest állította be a csatársorba, míg Baraja helyén a védekezőbb típusú Xabi Alonso kezdett. A másik oldalon Luis Felipe Scolari, összhangban a közvélemény óhajával, a kezdőcsapatban szavazott bizalmat a támadásokban inkább jeleskedő Cristiano Ronaldónak, ami igencsak jó húzásnak bizonyult. A manchesteri szélső a jobb oldalon többször is őrületbe kergette a spanyol védőket, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az első percekben - főleg a nyitómeccshez képest - rá sem lehetett ismerni a portugálokra.
A nagy tétnek, illetve a csoport állásának megfelelően a hazaiak megpróbálták már a saját térfelükön lerohanni a spanyolokat, akik azonban az egy-egy elleni párharcok gyakori elvesztése ellenére is állták a sarat, és a kontráknál ügyesen meg-megugró Torres személyében nekik is volt egy potenciális nyerőemberük.
A játékrész közepe tájékán "beállt" a mérkőzés ritmusa: portugál mezőnyfölény, ellentámadásokra berendezkedő spanyolok és továbbra is hatalmas iram jellemezte a játékot. Helyzetekben ugyan nem dúskálhattunk, a kapusok közül csak Casillasnak kellett egy ízben védenie Miguel lövését, míg a másik nagy portugál lehetőségnél rossz ütemű kimozdulása miatt nem tudott játékba avatkozni, Ronaldo azonban a kapu mellé csúsztatott.
A második félidő első tíz percében meglepetésre jóval álmosabban futballozott a Scolari-csapat, ami valószínűleg túlságosan is megnyugtatta a spanyolokat; meglehetősen tisztes távolból figyelték ugyanis, amikor a csereként beállt Nuno Gomes a kapujuktól 18 méterre maga elé tette a labdát, és precízen a jobb alsó sarokba lőtt, megszerezve az áhított, továbbjutást érő vezető találatot a portugáloknak.
Torres szinte azonnal válaszolhatott volna, de Gomesénél sokkal jobb helyzetben sokkal rosszabbul célzott, és csak a kapufát találta el. A gutaütés szélére sodródott Sáez még a hajrá előtt megpróbálta cserékkel felrázni csapatát, de Luque hiába, Baraja pedig egyáltalán nem került helyzetbe.
Úgy tűnt ekkor, hogy az olaszok és a hollandok után a spanyolok is eltaktikázták magukat, vagyis elkövették azt a hibát, hogy a védekezés túlzott előtérbe helyezésével próbáltak meg eredményt elérni. Vicentéék ugyan rendesen felpörögtek, és óriási offenzívát indítottak az egyenlítés érdekében, de hiába állt be - egy kicsit talán túl későn, a 81. percben - Morientes is, a portugálok őrizték az előnyt, az pedig már-már hihetetlennek tűnt, hogy a kontrákból kialakult számtalan ziccerük közül egyet sem tudtak újabb gólra váltani, s így az utolsó pillanatig nyílt maradt a mérkőzés.
A 94. percben viszont Anders Frisk lefújta a meccset, és megtörtént az, amire csak nagyon kevesen fogadtak volna: az esélyesnek kikiáltott spanyol válogatott nem élte túl a csoportkört, a nyitómeccs után sokak által leírt Portugália viszont csoportelsőként jutott a negyeddöntőbe, ahol a B csoport második helyezettjével találkozik.
[origo]
|
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum 
