Érdekes, hogy első állomáshelyén, az AC Milannál nem szerepelt valami jól, de a Juventus FC-nél mégis igényt tartották rá, és ezzel egy elképesztő sikersorozat vette kezdetét Torinóban. A Juve 1976-tól kezdve tíz év alatt hat scudettót szerzett, megnyerte az UEFA-kupát, a KEK-et és a BEK-et, valamint a Világkupát és az európai Szuperkupát. Sikerei csúcsán hagyta el a Zebrákat 1986-ban, hogy az FC Internazionaléhoz szerződjön, ahol "mindössze" egy bajnoki címet nyert, de azért egy UEFA-kupa-győzelmet ott is begyűjtött.
Vissza is csábította őt a Juventus, de második torinói tartózkodása alatt semmilyen trófeát nem tudott megszerezni. Ezután külföldön is kipróbálta magát, a Bayern Münchennél azonban "csupán" az ötödik helyet érte el, így elbocsátották, majd - pályafutása során először - szezon közben kellett felállnia a kispadról Cagliariban. Akkor úgy tűnt, hogy edzői pályafutása szép lassan véget ér, de nem így történt: visszatért a Bayernhez, amellyel ezúttal sikerült bajnokságot nyernie, majd a Fiorentinát is a scudetto közelébe vezette.
Egyértelmű választás volt, hogy Dino Zoff lemondása után ő legyen a szövetségi kapitány. A squadra azzurra simán ki is jutott a világbajnokságra, ahol azonban várakozáson alul szerepelt. Ezért sokan Trapot hibáztatták, mondván túlságosan is defenzíven játszatta csapatát. A kritikus hangok később sem enyhültek, ám a veterán mester a kezdeti nehézségek után a kontinensviadalra is kivezette a talján gárdát.
(FOCIVILÁG)
|