Hakan Yakin
	Ajánlat
	A mester: Köbi Kuhn

A helvétek már nagyon hamar szervezett keretek közé rendezték labdarúgásukat, hiszen a szövetség már 1895-ben létrejött. Az ország futballjának sikeresebb időszaka a második világháború előttre tehető: 1924-ben az olimpián ezüstérmet szerzett a csapat, majd az 1934-es és az 1938-as világbajnokságon is negyeddöntőt játszott a gárda. Akkor terjedt el a "svájci retesz" kifejezés, amely a csapat rendkívül hatékony, és akkor újszerűnek számító védekezésére utalt. Az ötvenes évek elején még két világbajnokságon jelen voltak (az 1954-es mondiált ráadásul Svájcban rendezték), de innentől kezdve sokáig csak epizódszerepet játszottak a világ labdarúgásában.

Az 1962-es és 1966-os vébére ugyan kijutottak, de mindkét alkalommal az utolsó pozíció lett az övék, és ezt követően 28 évet kellett várniuk arra, hogy ismét nagy világversenyen szerepeljenek. A kilencvenes évek közepének viszonylagos sikerei (részvétel az 1994-es World Cupon, majd az 1996-os Európa-bajnokságon) után megint visszaesés következett, de most újfent kiharcolták a kontinensviadalon való szereplés jogát - ez lesz egyébként a második alkalom, hogy a svájciak részt vehetnek az Eb-n.

Pedig meglehetősen nehéz csoportba osztották be a helvéteket, hiszen két vb-résztvevő, Írország és Oroszország is az útjukba került, azonban a svájciaknak annyiban szerencséjük volt, hogy mindkét ország labdarúgása kisebb válságba került a világbajnokság után. Az új szövetségi kapitány Köbi Kuhn vezérletével pedig ezt tökéletesen sikerült kihasználniuk, különösen az Írországból elhozott három pont bizonyult létfontosságúnak.

A trénernek persze volt kiből válogatnia, a helvét futball ugyanis remek utánpótlással rendelkezik, és klubszinten is egyre sikeresebb, gondoljunk csak az FC Basel BL-szereplésére. Néhány nagy öreg (Murat Yakin, Stéphane Chapuisat, Stéphane Henchoz) mellett elsősorban a fiatal generáció viszi a prímet a csapatban, különösen Hakan Yakinra és Alexandre Freire érdemes odafigyelni.