Portugália bevételeinek jelentős részét szerzi turizmusból, így nem meglepő, hogy az országban minden rendű és rangú szálláshelyből bőséges a választék. Kempingtől a luxusszállodáig válogathat kedvére az utazó, az egyes kategóriák árai pedig alig magasabbak, mint Magyarországon. A portugál vendéglátás csúcsát azonban mindenképpen a pousadák jelenti.

Ezek a régi várakból, kisebb palotákból vagy éppen lakóházakból szállodává átalakított - szó szerinti fordításban - fogadók általában egy négy- vagy ötcsillagos hotel szintjének megfelelő szolgáltatásokat nyújtanak. Áraik is ennek megfelelőek, ám a pénzért cserébe kapott hangulat, a vastag kőfalak, a romantikus kandallók és a gyertyafényes vacsorák elég vonzóak ahhoz, hogy aki megengedheti magának, legalább néhány éjszakát eltöltsön egy igazi pousadában.

A portugál szakácsművészetnek cseppet sincs miért szégyenkeznie a többi nagy mediterrán konyha, az olasz, a görög és a spanyol előtt. Az alapanyagok talán kevésbé változatosak, ám az elkészítési módok kárpótolnak ezért a hiányosságért. Minden étel közül a legportugálabb a még a 16. századi tengerészek által népszerűvé tett tőkehal, a bacalhau.

A portugálok híres mondása szerint ők ezt már azért sem unják meg soha, mivel éppen 365-féleképpen tudják elkészíteni. A számtalan variáció közül a leghíresebb a bacalhau a gomes de sá, amelyet krumplival, tojással, hagymával és fekete olajbogyókkal készítenek el. A többi recept is hasonlóan ínycsiklandó, valamelyik kipróbálása nélkül egy portugáliai nyaralás nem is lehet teljes.

A hosszú portugál tengerpart minden településén számtalan halétel közül választhat a turista. A tőkehal mögött a népszerűségi lista második helyén a szardínia áll, de létezik a spanyol paellának, a rizzsel kevert változatos tengeri herkentyűknek is portugál változata, az arroz de marisco.

Az Atlanti-óceántól messzebb eső országrészeknek szintén megvannak a saját specialitásaik, ezek többnyire laktató levesek és raguk, amelyek magukban is kitesznek egy komplett étkezést. A portugál nemzeti ételnek tartott caldo verde, a zöld leves alapja egy különleges káposztafajta, amely mellé még krumplit, hagymát, fokhagymát és kolbászszeleteket is tesznek.

A méltán világhírű portugál borok között a portói a legismertebb. Nem lebecsülendő azonban a hagyományos boroknál valamivel erősebb madeira sem, amelyet a hasonló nevű, Portugáliához tartozó kis szigeten fejleszettek tökélyre. A madeira csak évszázadok alatt tud megromlani, a hozzáértők szerint a száz évnél idősebb palackok tartalmazzák a legízletesebb típusokat.

Portugál specialitás a vinho verde, ami szó szerint ugyan zöld bort jelent, ám ez nem feltétlenül a bor színére utal, hanem arra, hogy még szinte éretlen szőlőszemekből készítik. Ezek többnyire könnyű, enyhén habzó borok.