Angelosz Hariszteasz
	Ajánlat
	A mester: Rehhagel A csapat 23-as kerete

Görögország ugyan a sport bölcsőjének számít, de a labdarúgás csak 1926-ban került szervezett keretek közé az országban, akkor jött létre ugyanis az Elleniki Podoszferiki Omoszpondia, vagyis a Görög Labdarúgó-szövetség. Sokáig minden különösebb eredmény nélkül: a görög futball nem sok vizet zavart Európában, sorra elbukott mind a világbajnokság, mind az Európa-bajnokság selejtezőiben.

A hetvenes évek végére egy-egy klubsiker azért már becsúszott (a Puskás Ferenc által irányított Panathinaikosz például BEK-döntőt játszott), majd általános meglepetésre az 1980-as Európa-bajnokságra kijutott a válogatott, a selejtezőcsoportban éppen a magyarokat megelőzve. Az Eb-n ugyan három mérkőzésen csak egy pontot ért el a csapat, de jó ideig így is ez volt az ország legnagyobb futballsikere.

Az Eb-szereplés azonban nagy lökést adott a labdarúgásnak, a klubcsapatok sorra alkalmazták a külföldi focistákat és edzőket, és a fejlődés első kézzelfogható eredménye az 1988-as utánpótlás Eb-n elért ezüstérem volt. Jobbára ez a csapat alkotta az 1994-es vébére kijutott együttest is, amely a változatosság kedvéért megint a magyar válogatottal egy csoportból jutott ki - hogy a World Cupon rúgott gól és pont nélkül zárjon. Klubszinten egyre jobb lett a görög foci, a hellén egyesületek rendszeres résztvevőivé váltak a Bajnokok Ligájának, de a válogatott nem tudta ezeket az eredményeket megismételni.

Egészen addig, amíg nem jött Otto Rehhagel. A német szakvezető a legutóbbi vb-selejtezők alatt került a kispadra, és új szemléletet vezetett be: fegyelmet követelt, nem érdekelték a különböző klubérdekek, és szükség esetén rendkívül szigorú volt, aminek köszönhetően sikerült csapatot faragnia a válogatottból. Pedig a hellének két vereséggel kezdték a sorozatot, de ezt követően mindegyik meccsüket megnyerték, beleértve a spanyolok elleni idegenbeli mérkőzést is. Ez a győzelem sorsdöntőnek bizonyult, hiszen ezután már maguk a görögök is elhitték, hogy van keresnivalójuk.