 |
Hagi cseppet sem diadalmas
kivonulása az Eb-ről |
Néhányan már régóta rebesgetik, hogy a Kárpátok Maradonája inkább van terhére Románia labdarúgó-válogatottjának, mint nem, és most ismét igazuk lett, annak ellenére, hogy az állandóan hőzöngő zsenit jóval a mindent eldöntő két gól után küldte zuhanyozni az erélyes portugál bíró.
A Popescu combizom-szakadása miatt felforgatott román védelemtől, Adrian Ilie, Cosmin Contra és Dan Petrescu eltiltás miatt való hiányzásától, illetve Alex del Piero ismételt mellőzésétől eltekintve nem volt meglepetés a két csapat összeállításában (lefordítva: a románok ismét a legjobbjaik nélkül kellett, hogy bizonyítsanak, a Juve-sztár pedig valószínűleg úgy mehet innen haza, hogy hívei nem tudják megnézni munka közben). Várható volt, hogy mindkét gárda felfokozott idegállapotban lép majd pályára Brüsszelben. Naná, nemcsak Bicskei Bertalannak, a magyar szövetségi kapitánynak volt érdekes a világbajnoki selejtezőkön velünk azonos csoportban szereplő két gárda összecsapása, Dino Zoff és Jenei Imre is nyilván tudni akarta, mire számíthat a japán-koreai közös rendezésű 2002-es vb felé vezető úton a másiktól.
Nem lehetett villogásra számítani, sokkal inkább villongásra, és Perreira sípja majdnem annyit szólt, mint a nézők füttye, amely talán megdöntötte a torna rekordját, ha van ilyen statisztika. Az olaszok ismét azt a taktikát választották, hogy nem engedik ellenfelüket futballozni, de a sárgamezesekben kemény ellenfélre akadtak, mert a román válogatott könnyen talál réseket és könnyen rúg oda, ha sérelmet érez.
 |
Inzaghi lő, Stelea tehetetlen. Az olaszok
nagyon magabiztosan nyertek |
A meccs akkor fordult komolyra, amikor egy tizenhatoson belüli tumultus után kipattanó labdát Iuliano csodásan passzolt vissza, éppen a kiugró Totti elé, aki az eszelős tekintetét most is magával hozó Stelea kapus hasa alatt bebombázta a hálóba a 33. percben: 1-0.
Albertini belerúgott Hagiba, hogy a jegyzőkönyvbe is bekerüljön egy szabálytalanság, majd adott egy zseniális passzt Inzaghinak (a torna legtöbb helyzetét elpuskázó, rekordértékűen sokat lesen maradó csatárnak), aki higgadtan küldte azt az ismét életveszélyesen kitámadó román kapus mellett a kapu közelebbi felébe: 2-0, és eldőlt a meccs.
A második félidő első negyedórája Hagiról szólt, aki 125. válogatottságát ismét a reklamálásnak és a sportszerűtlenségnek szentelte. Talán példaértékű is lehet, hogyan válik egy világszerte elismert sportoló a fentebb említett két ellenszenves fogalom megtestesítőjévé. Rögtön az első olasz gól után még volt egy tévéspotokba való emelése a rosszul kimozduló Toldo felett, amely éppen úgy lehetett volna gól, ahogyan kapufa lett, de ahogy széttalpalta Conte lábát az 53. percben, már az pirosat érdemelt volna, majd ahogy megpróbált egy elrontott ziccerből tizenegyest csinálni előbb testtel, majd szavakkal, végképp egy öltöző felé vivő képzeletbeli ösvényt rajzolt ki neki. Ha ezzel a meccsel fejezte be ragyogó ívű nemzetközi pályafutását (ami eléggé valószínű), nem lesz szép emlék se neki, se nekünk.
A meccs további része nem érdemel említést, megérdemelten nyertek az olaszok, lesz egy kis idejük kigondolni, hogyan játszhatják rettentően célravezető focijukat a hollandok, esetleg a jugoszlávok ellen az elődöntőben.
Olaszország - Románia 2-0 (2-0)
Brüsszel, 40 000 néző, v: Perreira (portugál)
Olaszország: Toldo - Maldini (Pessotto, a szünetben), Cannavaro, Nesta, Iuliano - Conte (Di Biaggio, 55.), Zambrotta, Albertini, Fiore - Inzaghi, Totti (Del Piero, 75.)
Románia: Stelea - Chivu, Ciobotariu, Filipescu, Belodedici - Munteanu, Petre, Galca (Lupescu, 68.), Hagi - Moldovan (Ganea, 54.), Mutu
gól: Totti (33.), Inzaghi (43.)
sárga lap: Albertini (38.), illetve Hagi (53., 59.)
kiállítva: Hagi (59.)
kapura lövés: 7, illetve 12
szöglet: 4, illetve 6
szabálytalanság: 26, illetve 16
les: 5, illetve 0
[mécs]
