Az olaszok nem brillíroztak, csak nyertek
2000. június 14., szerda, 23.51

Ahogy a spanyol-norvég, úgy az egyetlen szerdai találkozó is csalódást okozott: a squadra azzurra trükkök nélkül, mégis könnyedén fektette két vállra a házigazda belga válogatottat az Euro2000 B csoportjának első második fordulóbeli mérkőzésén.

Gary Lineker híres mondását a németekről Annyiban alkalmazni lehetne az olaszokra, hogy ellenük nem lehet focizni, a tornákon rendre csúnyán játszanak, mégis mindig továbbjutnak. Szegény belgák nagy tervekkel érkeztek a tragikus emlékű, s azóta már Baldvin királyról újrakeresztelt Heysel-stadionba, de ahogy azon a tizenöt évvel ezelőtti iszonyatos estén, most is olasz győzelem született.

A neve Fiore. Stefano Fiore. Az ifjú olasz csillag remekbeszabott gólja után megmutatta, hogy hívják

A háromcsatáros felállással kezdő azzurrik ugyanolyan jellegtelenül játszottak, mint a törökök ellen, csak most már az ötödik percben betaláltak, így az ellenfelüknek még nehezebb volt a dolga (jött még a plusz teher, hogy a belgákat gyakorta azzal vádolják, ha nem lennének rendezők, sehogy sem jutottak volna el az Európa-bajnokságra). Már harmadik percben veszélybe került a hazai háló, amikor a törökök ellen is betaláló Conte Zambrotta passzába pöckölt bele bevetődve (a Juventus középpályása az egész olasz válogatott legszimpatikusabb játékosa eddig, ő az egyetlen, aki mindig szépíteni próbálgatja a játékot), de pontatlanul. Két perccel később ismét ott voltak a kékek a belga kapu előtt, és ha már ott voltak, tűz alá is vették. Maldini lövését bravúrral védte De Wilde, majd felpattanva Inzaghi ismétlését is hárította, de Totti közeli fejesénél már nem volt esélye: 0-1

A vörös ördögök, ha már annyira mondogatták, hogy most végre hisznek magukban, megmutatták, miért. Goor próbálkozott hasonló szögből, mint ahonnan az Euro2000 első gólját lőtte, Svédországnak, de ezúttal nem célzott jól, majd Wilmots következett, nem is egyszer. A belgák motorja a mérkőzés legjobbja címet érdemelte volna - ha nyer a csapata. A Schalke 04 légiósa szinte minden egyes hazai támadásnak részese volt, ha kellett, szöglet, beadás utáni fejessel, ha kellett, távoli lövéssel foglalkoztatta Tottit, aki viszont elképesztően magabiztos volt.

Mpenzáék talán nyertek is volna, ha hagyják őket

A belgák uralták a pályát, sokáig 60% fölött állt a labdabirtoklási mutatójuk, de aztán a félidő végére mintha belecsüggedtek volna a hasztalan erőlködésbe. A kékek védőfala kifogástalanul, a középpályája okosan, a csatársora pedig kellően idegesítően működött (Inzaghi például mintha azért lett volna annyit lesen, hogy addig se a hazaiaké legyen a labda), egyszerűen képtelenség ez ellen az olasz válogatott ellen egy tisztességes támadást vezetni - és ezt megtanulnunk még nem késő a szeptemberi, budapesti vb-selejtező előtt.

Három belga helyzettel kezdődött a második félidő, de Olaszország őrizte előnyét. Robert Waseige, a hazaiak szövetségi kapitánya három cserével próbálta frissíteni sajátjait, zavarni az ellent, de nem segített sem Nilis, sem a "nagyobbik" Mpenza beállítása sem, sőt, Mbo becserélésekor már kettővel vezettek az olaszok. Történt ugyanis, hogy a jövendő legnagyobb olasz sztárjaként emlegetett Fiore a 66. percben egy Inzaghi és őközte zajlott kényszerítőzés után lövésre szánta el magát, s a labda, mintha egy vonósugár jött volna érte, süvített védhetetlenül De Wilde kapujának bal felső sarkába: 2-0.

A mérkőzés hátralévő nem egész harmada az ismert koreográfia szerint zajlott: gyömöszölő vesztesek, ki-kitámadó nyertesek, ötlettelen passzolgatás kontra nyugodt rombolás, akkor lett volna a legtipikusabb, ha azt az öngólt, amit Valgaeren fejelt összezavarodva és összeütközve De Wildével, megadja a spanyol bíró. Először úgy is tett, de aztán azt gondolhatta: nem lesz pont ő, aki befújja az Eb legrandább találatát, legyen igaza a támadófaultot jelző asszisztensnek. Legyen elég annyi, ha így folytatják, az annyit szapult olaszok még Európa-bajnokok is lehetnek. Mert nem lehet ellenük focizni.

Belgium - Olaszország 0-2 (0-1)
Brüsszel, 45 000 néző, vezette: Garcia Aranda (spanyol)
Belgium: De Wilde - Deflandre, Valgaeren, Staelens, Vanderhaeghe - Wilmots, Goor, Van Kerckhoven (Hendrikx, 45.) - E. Mpenza, Strupar (Nilis, 58.), Verheyen (M. Mpenza 67.)
Olaszország: Toldo - Maldini, Cannavaro, Nesta, Iuliano - Fiore (Ambrosini, 83.), Zambrotta, Albertini - Inzaghi (Delvecchio, 77.), Conte, Totti (Del Piero, 63.)
gól: Totti (6.), Fiore (65.)
sárga lap: Conte (44.), Zambrotta (45.), illetve Wilmots (69.)

[mécs]