Franciaország labdarúgó-szövetségét (Fédération Francaise de Football) viszonylag későn, csak 1919. április 7-én alapították meg, noha a FIFA-nak a franciák már 1904 óta tagjai voltak (az UEFA-ba 1954-ben léptek be). Mind a világ-, mind a kontinensversenyeken meglehetősen jól szerepeltek, történelmük során szép számmal nyertek trófeákat. Az első nagy gall siker 1958-ra datálódik, amikor világbajnoki harmadik helyezettek lettek, két évvel később pedig Eb-negyedikek. Ezután több mint két évtizedes pauza következett, amelyet 1982-ben oldottak fel egy vb-negyedik pozícióval. Ezzel elérkezett a francia labdarúgás fénykora: 1984-ben a hazai rendezésű viadalon Európa-bajnokok lettek, 1986-ban pedig Mexikóban világbajnoki harmadikok. Ekkor újabb hullámvölgy következett, amiből az 1996-os Eb-bronz jelentette a kilábalást. S ha már kijöttek a völgyből, rögtön a legmagasabb csúcsokat célozták meg, s az 1998-as vb-n aranyérmet szereztek. A győzelem pillanatában a siker mindent elhomályosított, de Zidane-éknak később meg kellett küzdeniük azzal a teherrel, ami a világbajnokra nehezedik. Továbbra is óriási a nyomás a fiúkon, hiszen egy világbajnoknak kötelessége kontinensén is a legjobbnak lennie.
Az Európa-bajnoki kvalifikáció kivívásáért Oroszországgal, Ukrajnával, Örményországgal, Izlanddal és Andorrával kellett harcba szállniuk. A gejzírek szigetén nyitottak, s a felfutóban lévő Sverrissonékkal szemben csak egy 1-1-es döntetlenre tellett erejükből, ami alapos sokkot jelentett a két hónappal korábban megszerzett világbajnoki cím után. Egy hónap múlva Moszkvába látogattak, s ha nehezen is, de megszerezték a három pontot. (Már 2-0-ra vezettek, amikor elkényelmesedtek, s a hazaiak kiegyenlítettek. A végén viszont érkezett Boghossian, s minden jóra fordult.) Október közepén Andorrát fogadták, s győzték le a várt gólözön helyett csupán 2-0-ra, ami után hét ponttal a csoport második helyén álltak, két ponttal lemaradva az éllovas ukránok mögött. 1999 márciusában a nagy riválissal is megütközhettek, de a Saint-Denis-ben, a Stade de France-ban rendezett mérkőzés nem azt hozta, amire a gallok számítottak, ugyanis a kilencven perc pontosztozkodással zárult. Ekkor egyesek már felvetették, hogy talán mégsem lesz annyira sétagalopp bemasírozni Európa 16 legjobb gárdája közé, mint azt a sorsolás ismeretében gondolták.
Ötödik meccsükön Örményországot fogadták, simán győztek (2-0), amivel beérték a döntetlent játszó ukránokat, méghozzá nemcsak pontszámuk, gólarányuk is azonos volt! A tavalyi év júniusában alapos pofont jelentett a kvintett első helyére ácsingózó franciáknak, hogy hazai pályán újra kudarcot vallottak. A pofon azonban ezúttal már jóval erősebb volt, nem olyan finom, dorgáló, mint Andorra ellen, nem félerős, mint mikor Ukrajnát fogadták: arcul csapás a legjavából, ami után pír lepi be az arcot. Oroszország ugyanis visszaadta a kölcsönt, s elhozta a három pontot Franciaországból, s még a végeredmény (2-3) is megegyezett az őszi találkozóéval. A szégyent a négy nappal későbbi, Andorra elleni mérkőzés lett volna hivatott csillapítani, de az 1-0-s "siker" csak olaj volt a tűzre. Hogy nem következett kapitányváltás, csak annak volt köszönhető, hogy az ukránok is botlottak, így csak egyegységnyi volt a különbség a javukra.
A kis különbség miatt óriási jelentősége volt az 1999. szeptemberi ukrán-francia randevúnak, amely - az első meccshez hasonlóan - ezúttal is 0-0-ra végződött, életben maradtak a gall remények az első hely megszerzését illetően. Örményországban, ha kínkeservesen is, de megszerezték a kötelező három pontot (3-2). Az utolsó játéknap előtt ezzel igen érdekes képlet adódott: aki az orosz-ukrán meccsen nyer, csoportelső, aki veszít (feltéve, hogy Franciaország pontot szerez Izland ellen), az kiesett. Ha döntetlen, s a franciák nem nyernek, Ukrajna és Oroszország megy tovább, de ha a gallok mégis besöprik a pontokat, úgy ők az elsők, s az oroszok pottyannak ki. 1999. október 9-én a moszkvai mérkőzés 1-1-gyel zárult, a franciák ellenben Trézéguet győztes góljával 3-2-re nyertek, így Djorkaeffék lettek a csoportelsők, még ha nem is teljesen megérdemelten.
Az Európa-bajnokságon nem kerültek könnyű kvartettbe, Hollandia, Dánia és Csehország is esélyes a továbbjutásra, s megtörténhet, a franciák a második körbe sem kerülnek be. Ez abban az esetben még valószínűbb, ha nem találnak megoldást csatárproblémáikra, hiszen hiába vannak kivételes képességű támadóik, azok a válogatottban szinte csak árnyékaik önmaguknak. De ha össze is állna valami ütőképes duó elöl, sem sok jóval kecsegteti a múlt a franciákat: világbajnok ugyanis még sohasem lett Európa-bajnok is…
A selejtezőkön szerepeltek: Deschamps, Djorkaeff (9 mérkőzés), Thuram, Blanc, Desailly (8), Lizarazu, Boghossian, Anelka (7), Vieira, Zidane (6), Karembeu, Dugarry (5), Laslandes, Petit (4), Leboeuf, Lama, Vairelles, Candela, Trézéguet (3), Dhorasoo (2), Henry, Ramé, Déhu, Robert (1).
A selejtezőkön gólt szereztek: Djorkaeff (3 gól), Dugarry, Wiltord (2), Zidane, Pires, Laslandes, Petit, Boghossian, Anelka, Candela, Trézéguet (1).
