A jugoszlávok labdarúgó-szövetségüket (Fudbalszki Szavez Jugoszlavije) 1919. április 23-án hívták életre. A kék-fehér-pirosaknak eddig nem termett túl sok babér a világversenyeken: a világbajnokságokon legjobb helyezésük a negyedik volt, igaz, ezt két ízben is elérték (1930, 1962), 1960-ban olimpiai bajnokok lettek, míg a kontinensviadalok során kétszer szereztek ezüstérmet (1960, 1968 - utóbbi döntőt csak megismételt mérkőzésen veszítették el a későbbi vb-második Olaszországgal szemben). Az ország labdarúgásának fénykora, mint a fenti sikerlajstromból is kitűnik, a hatvanas évekre esett, akkoriban olyan futballistáik voltak, mint például Galics, Paunovics, Acsimovics, Dzsajics vagy Jerkovics. A hetvenes években is megmutatták tudásukat, 1976-ban például egészen az elődöntőig jutottak, ám ott kikaptak az NSZK-tól, s a bronzmeccsen vereséget szenvedtek a történelmük legjobb évtizedét produkáló hollandoktól.
Lehetett volna még egy nagy dobásuk a jugoszlávoknak, az 1992-es Európa-bajnokság. Ám hiába előzték meg az összes csoportbeli riválisukat, köztük Dániát és Ausztriát, a délszláv háború miatti ENSZ-embargót kiterjesztették a labdarúgásra is, így az 1987-ben ifjúsági világbajnokságot nyert gárda nem mutathatta meg, hogy tagjai felnőttként mire képesek. (Erre később sem lett meg a lehetőségük, mivel a háború szétszaggatta az ország mesterségesen létrehozott egységét, s a válogatott gerincét adó horvátok és szerbek már csak ellenfelekként találkozhattak egymással a pályán.) A kizárás miatti szomorúság még nagyobb volt, amikor a beugró dánok késztették megadásra egész Európát? Az 1996-os Eb idején még érvényben volt a nemzeti gárdát sújtó bojkott, a selejtezőkön sem vehettek részt, de a 1998-as vb-re már kvalifikálták magukat, s a kijutás mikéntjére hazánkban feltehetőleg még jobban emlékeznek a focirajongók, mint Jugoszláviában...
A belga-holland rendezésű Európa-bajnokságra kijutásban Írország, Macedónia, Málta, valamint Horvátország volt hivatott útjukat állni. Első mérkőzésüket a lóherések legjobbjai ellen vívták 1998 októberében, s a Marakanában 1-0 arányban győztek Mijatovics góljával. Második találkozójukon 3-0-ra győztek Máltán (Milosevics és Nadj volt eredményes, utóbbi ráadásul duplázott is), de a politika ismét közbeszólt, újabb találkozókat kellett elhalasztani (az írek elleni meccs is eredetileg szeptemberre volt tervezve, s a többi mérkőzést is rendre későbbi időpontra kellett áthelyezni), s az írek kérték is az UEFA-t, zárja ki Mijatovicsékat, de a szervezet a jugók szerencséjére elutasította a javaslatot.
Megverték a máltaiakat 4-1-re, majd sor került az igen kényes, horvátok elleni mérkőzésre, s az indulatoktól valóban nem mentes összecsapáson 0-0-s végeredmény született, ami egyik válogatottnak sem volt igazán kedvező. 1999 szeptemberének elején rendezték a zöldasztal mellett igen élénk írek elleni dublini derbit, s az írek a sportdiplomáciai vereség után a pályán diadalmaskodtak 2-1-re. A vereséggel kicsit nehéz helyzetbe kerülő plávik reményeiket a macedónok elleni két találkozón tartották életben, mivel Belgrádban 3-1-re, Szkopjéban pedig 4-2-re győztek, s érdekesség, hogy mind a hat találatot más-más jugoszláv futballista jegyezte. Októberben újra meccseltek a régen még velük egy államba tartozó horvátokkal, és a 2-2 azt jelentette, hogy Jugoszlávia szerezte meg a kvintett első helyét, jutott ki egyenesen az Eb-re, s az írek játszhattak pótselejtezőt.
Ha a horvátok győznek, úgy ők a csoportelsők, s a három pont megszerzésére minden lehetőségük adott volt, mert bár a szünetben még 2-1-re vezettek a jugoszlávok, de a pláviknak Mirkovics kiállítása miatt (40. perc) emberhátrányban kellett futballozniuk, s a horvát Sztanics már a 48. minutumban egalizált, vagyis több mint fél óra is kevés volt újabb gól begyötréséhez. A jugók ezt mindenesetre nem bánták, azt ellenben annál inkább, hogy Mirkovicsot négy meccsre elmeszelte az UEFA. Ezt később ugyan eggyel mérsékelték, de feltehetőleg ez is elég ahhoz, hogy a Juve-védő csak televízión követhesse nyomon a kontinensviadalt.
Azt még sejteni sem nem nagyon lehet, hogy az Eb-n mire lesznek képesek Vujadin Boskov tanítványai, mivel két éve remek, a mainál jóval erősebb csapatuk volt, mégsem vitték sokra Franciaországban. Annál is több a kérdőjel a gárda szereplésével kapcsolatban, mert a kapitány kijelentette, fiatalítást tervez a keretben, s nem számít sem Szavicsevicsre, sem Sztojkovicsra - ám arra nem tért ki, az új játékosok még a tavasszal, vagy csak az ősszel kerülnek be a válogatottba. Mindenesetre, ha még az Eb előtt, akkor nem ártana pár meccset lekötni, mivel sokáig csak egy törökök elleni mérkőzés dátuma árválkodott a jugoszlávok felkészülési naptárában, ám néhány napja a félholdasok ezt is lemondták.
A selejtezőkön szerepeltek: Djukics, Mijatovics, Milosevics, D. Sztankovics (8 mérkőzés), Kovacsevics, Drulovics (7), Mihajlovics, Mirkovics, Jokanovics (6), Kralj, Szavicsevics (5), Djorovics, Sztojkovics, Szaveljics (4), Bolics, Kocics, Komljenovics, Govedarica (3), J. Sztankovics, Grozdics, Krsztajics (2), Tomics (1).
A selejtezőkön gólt szereztek: Milosevics (4 gól), D. Sztankovics (3), Jokanovics, Sztojkovics (2), Mijatovics, Kovacsevics, Szavicsevics (1).
(FOCIVILÁG)
