Csehország labdarúgó-szövetségét 1901-ben alapították, azonban ennek önállósága az első világháború után megszűnt, Szlovákiával közösen Csehszlovákia néven alkotott államot, s futballszövetsége is e néven volt bejegyezve. A kilencvenes évek változásaival a közös állam szétesett, így a csehek újra megalapíthatták szövetségüket, a Ceskomoravsky Fotbalovy Svazt (1993), s újonnan beléptek a világszövetségekbe is, csakúgy mint az UEFA-ba 1994-ben.
Még mint Csehszlovákia szép sikereket értek el, két világbajnoki ezüstéremmel büszkélkedhetnek (1934 és 1962), de a kontinensviadalokon sem kellett szégyenkezniük. Már az első Európa-bajnokságon bronzérmesek lettek (1960), ezután viszont hosszú böjt következett a sikereket illetően. 1976-ban, amikor ismételten beverekedték magukat az Eb négyes fináléjába, meg is nyerték azt. Az elődöntőben a fénykorát élő holland válogatottat győzték le 3-1-re hosszabbításban, majd a döntőben is túlórára kényszerültek az NSZK ellen. A plusz harminc perc azonban ezúttal nem hozott döntést, maradt a 2-2, így büntetőkre került sor, melyeket Panenkáék biztosan értékesítettek, s így ők vihették haza az aranyérmet. Még a következő Eb-n is jól szerepeltek, habár címüket nem tudták megvédeni, a bronzérem sem lekicsinylendő teljesítmény.
1980 után viszont megint sötét fellegek borították a csehszlovák labdarúgás egét, a következő alkalommal csak 1996-ban tudtak kijutni az akkor már tizenhat csapat részvételével megrendezett kontinensviadalra. Ha már ott voltak, rögtön le is tettek valamit az asztalra: bejutottak a döntőbe, s bár ott aranygóllal vereséget szenvedtek Németországtól, a hazatérő játékosokat hősként ünnepelték. Az azóta eltelt idő igen felemásra sikerült, hiszen Európa egyik legjobbjaként nem tudtak kijutni az 1998-as világbajnokságra, azonban az Eb-selejtezőkön kiválóan szerepeltek, így ott lehetnek a nyáron a nagy megmérettetésen.
Csoportbeli ellenfeleik Skócia, Litvánia, Észtország, Bosznia és a Feröer-szigetek voltak, tehát nem tűnt túlzottan nehéznek a továbblépés. A felsorolásban utolsóként említett ország ellen kezdtek, s idegenben kínkeserves, 1-0-s győzelmet arattak. Második meccsüket is vendégként vívták, de Boszniában már jobban ment a játék, s az eltiltott Nedved nélkül is 3-1-re nyerni tudtak. 1998 októberében saját közönségük előtt is bemutatót tartottak tudásukból, 4-1-re legázolták az észteket, különösen Berger volt elemében, aki kettőt vágott Poomnak, s a góllal visszatérő Nedvednek is megbocsátottak a cseh fanatikusok. Livániát is gond nélkül intézték el (2-0), így négy mérkőzés után, százszázalékos teljesítményüknek hála öt ponttal vezettek az egy mérkőzéssel kevesebbet játszó skótok előtt. Egy hét múlva már nekik is megmutatták, ki az úr a csoportban: Glasgow-ban több mint negyvenezer hüledező néző szeme láttára 2-1-re verték a házigazdákat, ezzel a meccsek felénél gyakorlatilag már bebiztosítva továbblépésüket.
1999 júniusában Észtországba látogattak, s Tallinnból is elrabolták mind a három pontot, köszönhetően az ismét kitűnően futballozó Bergernek. Miután Skóciát is üres kézzel küldték haza (3-2), biztossá vált, hogy a hét mérkőzésén huszonegy pontot szerző cseheket már nem lehet befogni, hiszen a második pozíciót elfoglaló skótoknak mindössze nyolc pontjuk volt. A nyolcadik összecsapás litvániai 4-0-ját már egy teljesen felszabadult válogatott érte el, amelyen az első ízben kezdő Köller két gólt vállalt. Utolsó előtti meccsüket Teplicében vívták, s a bosnyákok bánhatták a látogatást, mivel a 3-0-s végeredmény még hízelgő is volt rájuk nézve. Prágában, 1999 októberében mondtak búcsút az Európa-bajnoki selejtezőknek, első mérkőzésükhöz hasonlóan a Feröer-szigetek legjobbjaival mérték össze tudásukat. S mint akkor, ezúttal sem örülhettek maradéktalanul a győzelemnek, mivel a 2-0 sovány eredmény volt a várt gólzáporhoz képest. Azért természetesen senki nem bántotta Nedvedéket (leszámítva a magát ostoba módon kiállíttató Bergert, aki emiatt nem lehet ott az első Eb-meccsen), hiszen az, ahogy kijutottak az Eb-re, kivételesen nagy menetelés volt.
Az Európa-bajnokságon pedig nem lenne meglepetés, ha a csehek újra a döntőig menetelnének - az sem, ha ezúttal megnyernék a kontinensviadalt (az már annál inkább, ha döntőbeli ellenfelük Németország lenne). Nagyon erős, kialakult csapatuk van, bármire képesek lehetnek, azonban már az elején nagy akadályok tornyosulnak Poborskyék előtt: a világbajnok Franciaország, a rendező Hollandia és a mindig meglepetésre kész Dánia közül legalább kettőt meg kell hogy előzzenek a csoportbeli továbblépéshez.
A selejtezőkön szerepeltek: Berger, Nemec (10 mérkőzés), Suchopárek (9), Nedved, Poborsky, Lokvenc, Smícer, Repka, Kuka (8), Baránek, Srnícek, Köller (7), Bejbl (6), Hornák (5), Votava, Hasek (4), Latal, Postulka (3), Cízek, Nikl, Horvath, Verbír (2), Galásek (1).
A selejtezőkön gólt szereztek: Köller (6 gól), Berger (5), Nedved, Smícer (3), Kuka (2), Poborsky, Repka, Baránek, Hornák, Verbír (1).
(FOCIVILÁG)
