FOCIVILÁG

Az Euro2000 selejtező- csoportjainak végeredménye

Parken
A dán nemzeti futballstadion honlapja

Danmark - europamestre 1992
Tisztelgés a Laudrup-érának

A dán nemzeti csapat
Szurkolói honlap az 1992-es Európa-bajnoknak

Dansk Boldspil-Union
A Dán Labdarúgó Szövetség honlapja

A dán válogatott kerete

Most csak az Eb után jöhet a strandolás

A Dán Labdarúgó Szövetséget már több mint egyszáz esztendeje, egész pontosan 111 éve, 1889. május 18-án alapították. A FIFA-ba is azonnal beléptek, már 1904 óta tagjai a világszervezetnek, s az UEFA alapító okiratán is találkozni Dánia nevével, lévén maguk is az alapítók között voltak 1954-ben. Dacára annak, hogy már a hősidőkben életre hívták szövetségüket, s a nemzetközi labdarúgóéletbe is hamar bekapcsolódtak, jó ideig távol maradtak a megmérettetésektől. Első ízben 1958-ban indultak el a világbajnokságon, ám már a selejtezők alatt elvéreztek. Ez olyannyira elvette a kedvüket, hogy 1962-ben ismételten távol maradtak. 1966-tól már újra neveztek, de 1986 előtt egyszer sem sikerült kijutniuk a világbajnokságra, viszont a mexikói vb-n újoncként a kilencedikek lettek. 1990-ben és 1994-ben megint kudarcot vallottak a selejtezőkön, s bár 1998-ban Franciaországban ott voltak, nem tudták megismételni a korábbi jó szereplést.

Az Európa-bajnokságokkal már nagyobb szerencséjük volt, igaz, 1984 előtt egyszer sem tudták kvalifikálni magukat a kontinens legjobb gárdái közé. A nyolcvanas évek közepe azonban az északi futball felemelkedésének kezdetét jelentette, sőt, a dánok számára ez az időszak már sikerekben is bővelkedett, hiszen 1984-ben Franciaországban Eb-bronzérmesek lettek, majd, mint a korábbiakban már említettük, 1986-ban vb-kilencedikek. 1988-ban is ott voltak az Európa-bajnokságon, de utolsók, nyolcadikok lettek. 1992-ben csak csoportjuk második helyét szerezték meg Jugoszlávia mögött, azonban a délszláv háború miatt Jugoszláviával szemben foganatosított szankciókat az Eb előtt kevéssel a futballcsapatra is kiterjesztették, így a kizárt plávik helyett a szó szerint a strandról összeszedett dánok ugrottak be. S ha már kénytelenek voltak megszakítani nyaralásukat, meg is nyerték a kontinensviadalt, jóllehet legjobbjuk, Michael Laudrup a szövetségi kapitánnyal folytatott vitái miatt lemondta a válogatottságot, s nem vett részt az Eb-n. Az 1996-os, már tizenhat együttes részvételével rendezett megmérettetésre is kijutottak, de a portugál-horvát-török csoportban csak a harmadik helyet szerezték meg, így a második körbe nem jutottak be.

A dánok tehát az utóbbi másfél évtizedben sohasem hiányoztak az Európa-bajnokságról, de amikor megtudták, kikkel szemben kell megszerezni az Eb-kvótát, már sejthették, pótselejtezőre fognak kényszerülni. Olaszország ugyanis mindenképpen erősebb csapattal bírt papíron Schmeicheléknél, s még a leszálló ágban lévő svájciakkal is számolni kellett, ugyanakkor a Wales és Fehéroroszország elleni mérkőzések az előzetes számítgatások alapján hat-hat dán pontot jelentettek. Hogy ez mennyire téves matematika volt, az már az első találkozón, Minszkben beigazolódott, mivel a dánok csak 0-0-ra végeztek Belkevicsék ellen. A második összecsapás még ennél is nagyobb meglepetést hozott, Wales ugyanis 2-1-re győzött Koppenhágában, noha a hazaiak szereztek vezetést. 1999 októberének végén Svájcba látogattak, s itt sem tudtak nyerni, 1-1 lett a vége. Miután negyedik mérkőzésükön sem sikerült begyűjteni a három pontot az olaszok ellen, sőt, a taljánok egyet sem hagytak Koppenhágában, már mindenki biztos volt benne, a 2000. évi Európa-bajnokságot Dánia nélkül fogják megrendezni. Bebizonyosodott, hogy a csapat a válogatottságtól visszavonult Laudrupok hiányában nem képes úgy teljesíteni, mint korábban, a dán labdarúgás (Schmeichel melletti) két legnagyobb egyénisége, Michael és Brian pótolhatatlan. Négy mérkőzésen két pont - édeskevés, a dánok azonban mégsem kezdtek új csapatot építeni, kitartottak a régiek mellett, s ez - mint később kiderült - bevált.

A felemelkedés Fehéroroszország ellen kezdődött meg, Koppenhágában 1-0-ra legyőzték őket, még ha kínkeservesen is. Ez persze még nem volt elég, de mivel Wales ellen is nyerni tudtak Liverpoolban, feléledtek a dán remények. A körbeveréseknek köszönhetően ezzel a győzelemmel feljöttek a második helyre, s miután Svájcot is megleckéztették Koppenhágában, már igen valószínűnek tűnt a második hely megszerzése. Utolsó meccsüket Olaszországban vívták, s tudták, ha nyernek, ők a másodikok - sőt, ha az olaszok kikapnak Fehéroroszországban, az elsők! A feltüzelt dán gárda 34 perc alatt két gólt kapott, ám felálltak a kétgólos hátrányból, s 3-2-re győztek Nápolyban. A találkozó főszereplője Wieghorst volt: az ötvenkettedik percben állt be, az ötvenhatodikban gólt szerzett, a nyolcvanadikban pedig kiállították? Mivel az olaszok kivédekeztek egy 0-0-t Minszkben, a dánoknak maradt a pótselejtező. Itt a hirtelen feljavult Izrael várt rájuk, a dánok tartottak is a meccstől, de mint kiderült, alaptalanul - Tel-Avivban 5-0-ra kiütötték Revivóékat, ami után a visszavágó csak formalitás volt, de azért azon is nyertek 3-0 arányban.

A dánok az Eb-n Franciaországgal, Hollandiával és Csehországgal kerültek egy csoportba. Valljuk meg, nincsen túl sok sanszuk a második körbe lépésre - már az is bravúrnak számítana, ha nem az utolsó helyet szereznék meg a kvartettben.

A selejtezőkön szerepeltek: Högh, Heintze, Jörgensen (10 mérkőzés), Sand (9), Helveg, Nielsen, Schmeichel, Tomasson (8), Henriksen, Töfting (7), Colding (6), Goldbaek (5), Steen-Nielsen (4), Tobiasen, Rieper, Fredriksen, Frandsen, Molnar, Wieghorst (3), Thomsen, Gravesen, Krogh, Beck, Schjönberg (2), Möller, Andersen, Sörensen (1).
A selejtezőkön gólt szereztek: Tomasson (4 gól), Jörgensen, Sand, Töfting, Steen-Nielsen (2), Tobiasen, Heintze, Nielsen, Fredriksen (1).

(FOCIVILÁG)