Mennyit segíthet a hazai pálya?

A Belga Labdarúgó Szövetséget több mint száz esztendeje, egész pontosan 1895. szeptember 1-jén alapították. Belgium 1904 óta a FIFA tagja. A kis ország eddig nem szerzett túl sok érmet a világversenyeken, aranyból egy van nekik (az 1920-as olimpiai győzelemért kapták), legjobb világbajnoki helyezésük pedig egy negyedik pozíció, 1986-ból. Európában sem megy jobban a Vörös Ördögöknek, egy ezüst- és egy bronzmedáliával bírnak, előbbit 1980-ban, utóbbit 1972-ben szerezték. Eb-n utoljára 1984-ben vettek részt, de ott elvéreztek csoportbeli ellenfeleikkel szemben, s nem kerültek tovább a legjobb négy közé. A legutóbbi selejtezősorozat folyamán Dánia, Spanyolország, Macedónia, Ciprus és Örményország voltak a riválisaik, s ismételten kudarcot vallottak.

A 2000. évi Európa-bajnokságra azonban nem kellett selejtezőket játszaniuk, társházigazdák lévén már a kiíráskor biztos résztvevői voltak a tizenhatos döntőnek. Tétmérkőzések hiányában barátságos találkozókkal kellett felkészülniük a megmérettetésre, s mivel a hazai közönség előtt még kínosabb a rossz szereplés, ezért bőven gondoskodtak ellenfelekről ? 1999-ben nem kevesebb, mint tizennégy meccset játszottak! Az első két összecsapásuk egy ciprusi nemzetközi torna jegyében zajlott, először a házigazdákkal játszottak, s 1?0-ra győztek ellenük. A döntőben a ciprusiaknál jóval acélosabb görögökkel találkoztak, az eredmény ezúttal is 1?0 lett, csak a hellének szemszögéből. Ha már Cipruson voltak, az ugyancsak ott tartózkodó csehekkel is játszottak egy meccset, amin hozták a szokásos eredményt: 0?1.
Március 27-én, immáron otthon fogadták a bolgárokat, s a nem éppen brillírozó kelet-európaiak megverték Georges Leekens kiválasztottjait, a változatosság kedvéért 1?0-ra. A tragikus eredmény után a szurkolók kifütyülték a válogatottat, ám a szövetségi kapitány optimistán nyilatkozta, hogy mérkőzésről mérkőzésre jobb a csapat, s ha ez a fejlődés töretlen marad, akkor szép sikerek várhatnak rájuk az Eb-n, továbbá nem érti a drukkereket, hogy nem veszik észre mindazt, amit ő lát? Három napra rá Egyiptomot látták vendégül, akik győzelemmel távozhattak (Belgium?Egyiptom 0?1) a Benelux-országból. Ezután 1999 áprilisában Romániával mérték össze az erejüket Bukarestben, ahol ismét kikaptak, megint 1?0-ra.
Május végén, június elején részt vettek a Kirin-kupán, ahol legalább csak egyszer veszítettek. Kezdésként 1?1-et játszottak Peruval (öt, gól nélküli mérkőzés után végre betaláltak), majd egy 0?0 következett Japánnal, de az utolsó találkozón kikaptak 4?3-ra a Koreai Köztársaságtól, azaz ha gólt tudtak rúgni, kaptak is szép számmal. Augusztusban Finnországot fogadták, végig futhattak az eredmény után, azonban a lefújásig nem sikerült beérni északi rokonainkat, akik a koreaiakhoz hasonlóan ugyancsak 4?3-ra diadalmaskodtak. Ez már sok volt a labdarúgó-szövetség vezetőinek, menesztették Leekenst. Az elküldött kapitány egyébként nemcsak a szurkolók és a szövetség szemében volt szálka: több meghatározó belga válogatott, mint Enzo Scifo és Luc Nilis is miatta mondott le a nemzeti tizenegyben szereplés lehetőségéről. Leekens utolsó meccsein összevissza kapkodott, ismét játékosok tömkelegének adott lehetőséget, újoncnak, régen elfeledett veteránnak egyaránt, ám olyanok, mint Gilles de Bilde vagy Luis Oliveira sohasem kaptak meghívást tőle, pedig a csatársor nem nagyon termelte a gólokat. Egyébként a finnek elleni meccs után Leekens elismerte, gondolkozott a lemondáson, ám végül a maradás mellett döntött ? legalábbis ő, mert a főnökei másként látták a dolgokat, s útilaput kötöttek a lába alá.
Az új kapitány Robert Waseige lett, aki már fél éve munka nélkül volt, miután márciusban szerződést bontott a Charleroi-val. A mellőzött sztárok rögtön jelezték, ők szívesen játszanának újra a nemzeti csapatban, de Waseige úgy gondolta, ha valaki egyszer lemond a válogatottságról, annak nagyon sokat kell mutatnia, hogy visszakerülhessen az ország legjobbjai közé, ezért ? legalábbis eleinte ? nem szavazott bizalmat a Leekensszel ellentétbe került játékosok egyikének sem.
Az új mester bemutatkozó mérkőzésére éppen az ősi rivális hollandok ellen került sor, a rotterdami találkozó 5?5-ös döntetlent hozott, ami óriási siker volt, még ha az Oranje nem is teljesít Rijkaarddal a korábbi színvonalon. Pár nap múlva Marokkót fogadták Liége-ben, s ha már ennyire benne voltak a csatárok a góllövésben, az afrikaiaknak is vágtak kettőt, s ezúttal a védők is felnőttek a feladathoz, mivel kapott gól nélkül vészelték át a kilencven percet. Anglia ellen is becsülettel helytálltak, 2?1-re kaptak ki, majd Leccébe látogattak, ahol leendő Eb-csoportellenfelükkel, az olaszokkal mérték össze erejüket. Waseige kapitány elégedetten állhatott fel a kispadról a mérkőzés után, mivel kiválasztottjai 3?1-re legyőzték a squadra azzurrát, s mára egyre inkább körvonalazódik egy jó belga csapat. Legutóbb Hollandiával találkoztak, ezúttal Belgiumban, a felek megint nem bírtak egymással (a szurkolók sem, akik a meccs előtt összeverekedtek), 2?2 lett a vége. Waseige-nek tehát egészen jó kis gárdája van, amely az Euro 2000-en akár teljesítheti is a hazai szurkolók minimális elvárását, a legjobb nyolc közé kerülést.

Az 1999-ban játszott válogatott-mérkőzéseken pályára léptek: Goor (12 mérkőzés), De Boeck, Staelens (11), Walem (10), É. Mpenza (9), J. Mpenza, Vanderhaeghe (8), De Brul, Tanghe, Verheyen (7), Deflandre, Janssens, Hendrikx, Wilmots, Martens (6), Gaspercic, Vidovic, Van Kerckhoven, De Vlieger, Delbroek, Strupar (5), T. Brogno, Vande Walle, Genaux, Hofkens, J. Peeters, Cavens, De Bilde, Pierre (4), Kimoni, Van Meir, Baseggio (3), Oyen, Clément, De Wilde, Brocken, Crasson, Léonard, Oliveira, Van Houdt (2), Herpoel, Ernst, Boffin, B. Peeters (1).

Az 1999-ban játszott válogatott-mérkőzéseken gólt szereztek: É. Mpenza, Strupar (4 gól), Wilmots, Martens (3), Goor (2), Staelens, Tanghe, Walem, De Bilde (1).

(FOCIVILÁG)