Szlovénia labdarúgó-szövetségét 1920-ban alapították, de csak a délszláv háború idején hívták újra életre. Ekkor léptek be a szlovénok FIFA-ba és az UEFA-ba is: előbbibe 1992-ben, utóbbiba 1993-ban. Ennek ellenére már 1991-ben bemutatkozhatott a válogatott a futballszeretőknek, az év júniusában a horvátok ellen játszották első meccsüket, s 1-0 arányú vereséget szenvedtek. Csak negyedik találkozójukon tudtak diadalmaskodni, Észtország ellen (2-0, a gólokat a két - akkori - legjelesebb szlovén góllövő, az olimpijás Samir Zulics és a Slovan Mavrica labdarúgója, Szaso Udovics szerezték), de erre már két esztendővel később, 1993 tavaszán került sor. Az 1994-es világbajnoki selejtezőkön még nem tudták képviseltetni magukat, mivel túlzottan későn lettek FIFA-tagok a nevezéshez, de az 1996-os Eb-csoportküzdelmekben már részt vettek. Kijutniuk persze nem sikerült Angliába, mivel a horvát és az olasz nemzeti tizenegy is jóval nagyobb játékerőt képviselt az övéknél. Az 1998-as vb-re sem sikerült kvalifikálniuk magukat, pontosabban fogalmazva tökutolsók lettek csoportjukban, egyetlenegyszer sem sikerült nyerniük, s összesen egy pontot szereztek.
Amikor megtudták, kikkel lesznek egy csoportban a 2000-es Eb-selejtezőkön (Norvégia, a vb-selejtezőkről ismerős Görögország, Grúzia, Lettország, Albánia), szintén nem nagyon gondolhattak arra, hogy kvalifikálják magukat a kontinensversenyre. Úgy nézett ki, ha a harmadik-negyedik helyet megszerzik, már azt nyújtotta a válogatott, amire képes, nem érheti szó a ház elejét. Első találkozójukon Görögországba látogattak, s jókora meglepetésre ponttal távozhattak Athénből, mivel a jelen legnagyobbja, Zlatko Zahovic megrázta magát és rúgott egy duplát (2-2). Második meccsükön a szextett favoritját, Norvégiát fogadták, s hiába szerezte meg Zahovic ezúttal is a vezetést, végül kikaptak 2-1-re. Pár nap múlva ugyan a lettek legyőzésével vigasztalódhattak (egy régi ismerős, Udovic volt eredményes, 1-0), de miután Grúziában ikszeltek, nem úgy nézett ki, hogy valami nagy meglepetés lenne készülőben, bár az látszott, alighanem megszerzik a harmadik helyet. Amikor azonban sikerült Lettországban is győzniük 2-1-re (persze megint Zahovic volt a főszereplő), már felmerült, hogy esetleg megelőzhetik a botladozó görögöket is, de ez azért még akkor is a fantasztikum birodalmába tartozott.
Albánia tiranai legyőzése viszont már valósággá változtatta a fikciót, főleg, hogy a görögök otthon szenvedtek vereséget a lettektől, akik ezzel meg is előzték őket, s ezzel a vereséggel Görögország gyakorlatilag elvesztette minden továbbjutási esélyét. Albánia 1999 augusztusi megleckéztetése már azt jelentette, hogy a szlovénok három meccsel a vége előtt három ponttal vezetnek a lettek előtt, s csak kettővel vannak elmaradva az éllovas norvégoktól. Grúzia szeptemberi legyőzésével csak annyit változott a helyzet, hogy a lettek is kiestek a versenyfutásból, mivel ők csak döntetlent játszottak Albániában. Az utolsó előtti játéknapon Oslóba volt hivatalos Srecko Katanec mester csapata, itt azonban semmilyen meglepetést nem tudtak szerezni, ha csak azt nem soroljuk e kategóriába, hogy nem sokan vártak négygólos norvég diadalt. A csattanós pofon dacára már nem volt tétje az utolsó forduló görögök elleni maribori mérkőzésének, mivel a szlovének biztosak lehettek abban, pótselejtezőt játszhatnak az Eb-re való kijutásért. Ennek megfelelően nem vették túl komolyan a találkozót, több kulcsember (Zahovic, Milanovic) is hiányzott, s sima, 3-0-s vereséget szenvedtek Dabizaszéktól.
A pótselejtezőn Ukrajnával kerültek szembe, s senki sem adott túl sok esélyt Zahovicéknak, mivel az ellenfélnél olyan futballisták álltak rendelkezésre, mint Sevcsenko, Rebrov vagy Sovkovszkij. Szlovéniában, az első találkozón azonban sikerült 2-1-re nyerniük, de ez a visszavágót tekintve sovány előnynek tűnt, mivel Kijevben nem sok babér szokott teremni a vendégeknek. Óriási meglepetésre itt is kihúzták egy döntetlennel, s a szlovénok akaraterejét dicséri, hogy vert helyzetből, 1-0-ról álltak fel, ami a kiesésüket jelentette volna.
Szlovénia tehát ott lesz a nyári kontinensviadalon, ellentétben velünk, pedig 1998 augusztusában még különösebb gond nélkül fektettük őket két vállra Zalaegerszegen (2-1). Az Európa-bajnokságon ugyan a leggyengébb gárdának tartják őket, de a selejtezők kezdetén sem taksálták sokra Katanec tanítványait, igaz, az Eb jóval keményebbnek ígérkezik, mint az oda vezető utat kikövező csoportmeccsek. A válogatott azonban összeszokott, ez reményt adhat arra, hogy nagyon nem égnek le, bár éppen az összeszokottság okoz egyben nehézségeket is, mivel nincsenek megfelelő helyettesek, arról nem is beszélve, mi történne akkor, ha Zahovic kiesne, mivel a szlovénok játéka rá épül, a többiek messze elmaradnak mögötte futballtudásban.
A selejtezőkön szerepeltek: Udovic, Acimovic (12 mérkőzés), Pavlin, Ceh, Rudonja, Novak, Zahovic (11), Knavs, Osterc (10), Simeunovic, Galic, Milinovic (9), Karic (8), Milanic, Istenic (7), Englaro, Dabanovic (4), Siljak, Gliha, Bulajic, Mitrakovic, Bajrektarevic, Vugdalic, Seslar, Simudza (1).
A selejtezőkön gólt szereztek: Zahovic (10 gól), Acimovic (2), Pavlin, Osterc, Udovic (1).
(FOCIVILÁG)
