Dupla vagy semmi?

A portugál szövetséget 1914-ben alapították, 1954 óta tagja az UEFA-nak. Az évekbeli lemaradás ellenére Portugáliában lényegesen jobbak a labdarúgás feltételei, mint hazánkban, hiszen csak a klubok száma nem kevesebb, mint 43 ezer! A piros-zöld mezben szereplő luzitán válogatott igazán nagy sikereket nem ért el, leszámítva az 1966-os "aranycsapatuk" világbajnoki bronzérmét, valamint az 1984-es együttes Eb-menetelését az elődöntőig.
Az Európa-bajnoki megmérettetéseken szinte szerénynek is nevezhetőek a portugálok eredményei: 1960-ban a negyeddöntőben estek ki (akkor még csak tizenhat csapat indult), 1964-ben már az első fordulóban, 1968-ban, az első selejtezős Eb-n nem jutottak tovább csoportjukból, akárcsak 1972-ben, 1976-ban és 1980-ban. Ezután alapos meglepetést jelentett az 1984-es bronzérem (az elődöntő vesztesei között akkor első alkalommal nem volt helyosztó, így mind a portugálok, mind a dánok megkapták az érmeket), majd a jó eredmény után az 1988-as és 1992-es selejtezőkudarc. A legutóbbi sorozatban sikerült újra kijutniuk a döntőbe, s Angliában a legjobb nyolc közé kerültek, ahol Poborsky emlékezetes emeléses gólja jelentette búcsújukat.

Mint minden hazai futballkedvelő tudja, a 2002-es tornára kijutásért vívott küzdelemben Fernendo Coutóék ellenfelei Románia, Szlovákia, Magyarország és Liechtenstein voltak. A portugálok ellenünk kezdtek a Népstadionban, s nagy csatában, kihasználva rutintalanságunkat és védelmünk megingásait, végül Sá Pinto duplájával 3?1-re nyertek. Egy hónappal a jó kezdet (portugál szempontból bizonyára kötelező győzelem) után Portóban 1?0-s vereséget szenvedtek a legnagyobb rivális, Románia ellen, de egy héttel később a szlovákiai vendégjáték során javítottak (3?0), nagyban köszönhetően Vítor Baiának, valamint a kétszer is eredményes Joao Pintónak.
A negyedik mérkőzést újra otthon játszották, Azerbajdzsán volt az ellenfél, azaz inkább csak lett volna, mert az azeriek sokkal inkább edzőpartnernek tűntek. A 7?0 arányú portugál győzelem, amelyből Joao Pinto és az utolsó húsz percre csereként beállt Pauleta két-két góllal vette ki a részét, a csoport első helyére repítette a portugálokat a románok Szlovákia elleni botlásának köszönhetően. Jellemző az Azerbajdzsán elleni mérkőzés komolyságára, hogy Humberto Coelho szövetségi kapitány az utolsó negyedórára még Vítor Baiát is lecserélte, így adván lehetőséget a kiváló hálóőr mellett kevés játéklehetőséghez jutó Pedro Espinhának. Liechtensteinben is gólzáporos győzelmet aratott válogatottjuk (5?0), ezúttal Ruí Costa és a középhátvéd Paulo Madeira volt kétszer-kétszer eredményes, majd a Lisszabonba látogató Szlovákiát is legyőzte kínkeservesen, a csereember Capucho góljával. A szlovákok elleni "csak" egygólos győzelem (hogy kiegyeztünk volna mi ezzel!) után négy nappal a Coimbrába látogató Liechtenstein ellen egy 8?0 arányú parádéval bizonyították a portugálok, hogy még mindig jó formában vannak. E meccsen Sá Pinto és Ruí Costa két gólja szinte eltörpült Joao Pinto dupla duplája, azaz négy találata mellett. Négy mérkőzésen tehát 21 gólt rúgtak Humberto Coelho fiai, míg egyetlenegyet sem kaptak!
Hét forduló után tizennyolc ponttal rendelkeztek a luzitánok, kettővel többel, mint a románok, tehát még igen kiélezettnek volt mondható a küzdelem, bár a románok mellett szólt, hogy az utolsó előtti játéknap romániai ki-ki meccse előtt ők Azerbajdzsánba, míg dél-európai riválisaik ahhoz a Szlovákiához látogattak, akivel nem bírtak hazai pályán. A két találkozó rácáfolt a várakozásokra: Humberto Coelho alakulata nem bírt vendéglátóival, ellenben Hagiék 5?1-re lemosták északi szomszédainkat. Így Románia állt a csoport élére, s mivel Bukarestben, a Ghencea-stadionban 1?1-es döntetlen született a grupp két legerősebb tizenegyének összecsapásán, a portugálok már csak abban reménykedhettek, hogy Popescuék nem nyernek Liechtensteinben. Ilyen szégyen azonban csak a magyar válogatottal eshetett meg, így a portugálok hiába küldtek haza minket 3?0-val, csak a csoport második helyét szerezték meg, de a többi eredmény szerencsés alakulása miatt legjobb másodikként "egyenes ágon" résztvevői lehettek a belga?holland rendezésű kontinensviadalnak.

Figóék az Európa-bajnokságon az A csoportba kerültek Németország, Anglia, és a régi ismerős, Románia társaságában. Továbbjutási esélyeik papíron nem a legjobbak, de ha félretesszük a válogatottak világranglistáját, akkor már több reményük van: Anglia egyelőre nem azt nyújtja, ami játékosainak képességei alapján elvárható lenne, Németország már csak árnyéka korábbi önmagának, a románok pedig kiegyensúlyozatlanok. A luzitánok mindenesetre a felkészülés jegyében már lekötöttek három találkozót a tavaszra: februárban Belgiummal, márciusban Dániával, áprilisban pedig Olaszországgal találkoznak.

A selejtezőkön szerepeltek: Vítor Baia, Dimas, Figo, Ruí Costa, Joao Pinto, Sá Pinto (10 mérkőzés), Sergio Conceicao (9), Paulo Madeira, Fernando Couto (8), Paulo Bento, Paulo Sousa (7), Secretário (6), Pauleta (5), Jorge Costa, Abel Xavier, Capucho (4), Paulinho Santos, Pedro Barbosa (3), Nuno Gomes (2), Dani, Costinha, Pedro Espinha, Nuno Capucho, Ruí Bento (1).
A selejtezőkön gólt szereztek: Joao Pinto (9 találat), Ruí Costa (6), Sá Pinto (5), Paulo Madeira, Figo (3), Abel Xavier, Pauleta (2), Sergio Conceicao, Capucho (1).

(FOCIVILÁG)