Citromba harap-e az Oranje?

Hollandia labdarúgó-szövetségét, a Koninklije Nederlandsche Voetbalbondot 1889. December 8-án alapították meg. A FIFA-nak 1904, az UEFA-nak 1954 óta tagjai. A válogatott többször is nagy sikert aratott világversenyeken, de teljesítményük még az eredmények elérésekor is gyakran elmaradt valós tudásuktól. Világbajnokságon 1930-ban nem indultak, 1934-ben kilencedikek, 1938-ban tizennegyedikek lettek. A világháború után első ízben 1958-ban neveztek be a vetélkedésre, de egészen 1974-ig nem sikerült kvalifikálniuk magukat a döntőbe. A hetvenes évek közepén azonban elérkezett a holland labdarúgás aranykorszaka: 1974-ben és 1978-ban is vb-másodikok lettek, ám ez csalódásnak számított. Főleg az első ezüst, mert a németeknél mindenképpen jobb csapatuk volt (olyan futballisták játszottak akkor a tulipánosoknál, mint Rijsbergen, Krol, Neeskens, Van der Kerkhof, Rensenbrik, s nem utolsósorban Cruyff), de az argentinok ellen elvesztett finálé után is keserű maradt a szájuk íze. A két érem egyben hosszú időre böjtöt is jelentett, nem csak a világbajnoki sikerek, hanem már egyáltalán a vb-re kijutás terén is. Legközelebb 1990-ben voltak ott a legjobbak között (előtte, 1986-ban éppen mi, magyarok előztük meg őket a csoportban, s akadályoztuk meg imígyen vb-részvételüket), de ekkor nagy csalódásra kiestek a nyolcaddöntőben, igaz, az ellenfél a későbbi győztes Németország volt. Érdekesség e találkozóval kapcsolatban, hogy a jelenlegi szövetségi kapitányt, Frank Rijkaardot kiállította a játékvezető, mivel leköpte Rudi Völlert. 1994-ben már jobban szerepeltek, ekkor csak a negyeddöntőben kényszerültek búcsúra (itt is a későbbi aranyérmes, Brazília verte ki őket szoros mérkőzésen), s 1998-ban még jobban, mert ekkor bronzérmesek lettek. Azonban a harmadik hely ezúttal sem számított teljesen kielégítő eredménynek, mivel az argentinok mellett az Oranje játszotta a legszellemesebb futballt, s a gauchókat éppen ők búcsúztatták, így talán az aranyat is megérdemelték volna.

Az Eb-ken is voltak jó eredményeik. A nyolcas döntőbe először 1976-ban jutottak el, de a holland aranycsapat ekkor "csak" harmadik lett. Legközelebb 1988-ban verekedték be magukat a legjobbak közé, s a Gullit-Van Basten-Rijkaarad trió aranyérmet jelentett a hollandoknak. 1992-ben is bejutottak az elődöntőbe, négy évvel később viszont már a legjobb nyolc között búcsúra kényszerültek.

A 2000-es Európa-bajnokságra rendezőként nem kellett selejtezőket játszaniuk, ám felkészülési meccsekből jó párra szükség volt, mivel a Real Madridhoz távozó Guus Hiddinket váltó új kapitány, Frank Rijkaard meg kívánta reformálni a gárda játékát. A csapat összegyúrása érdekében igyekeztek erősebb ellenfelekkel megütközni, így már első tavalyi mérkőzésüket is európai nagycsapat, Portugália ellen vívták. A februári, párizsi találkozó 0-0-s döntetlent hozott, ami fél sikernek számított. Második összecsapásukra március végén, Amszterdamban került sor, ahol Argentínát fogadták. A Rijkaard-legénység Batistutáékkal sem bírt, 1-1 lett a vége. Áprilisban Marokkóval randevúztak, s mindenki az első győzelem megszerzésében hitt. Ehhez képest Bassirék 2-1-re legyűrték a hollandusokat, s elkezdett inogni Rijkaard alatt a kispad. Ezután Brazíliába utaztak, ahol két meccset vívtak a házigazdákkal (2-2 és 1-3), majd a nyár végén a hazai pályán nem igazán erős dánokhoz látogattak, de itt sem tudtak nyerni (0-0). Ezt követően a társrendező Belgiumot fogadták Rotterdamban, s fordulatos találkozón 5-5-re végeztek velük, azaz, a csatársor végre jól funkcionált (főleg a mesterhármast szerző Kluivert érdemel dicséretet), de a védelem betlizett. A győzelem megszerzése az esztendő végéig csak álom maradt, mivel a nagyon erős ellenfelek (Brazília, Csehország) túlságosan nehezek voltak De Boerék számára.

A tizenegy mérkőzés óta nyeretlen Hollandia rossz sorozata 2000 márciusában lett a múlté, miután Németországot 2-1 arányban két vállra fektették, Kluivert és Zenden találatával. Április elején, immáron megnövekedett önbizalommal megütköztek a belgákkal, de ki kellett egyezniük egy döntetlenben (2-2), akárcsak a hónap végén a skótok ellen (0-0).

Rijkaard tehát egyáltalán nincsen könnyű helyzetben, mivel csapatnak egyelőre körvonalait is alig látni a Németalföldön. Erről pedig elsősorban a színes bőrű kapitány tehet, mivel a felkészülési találkozókon túlzott mértékben kísérletezett, egyik játékos után próbálta ki a másikat. Azonban nem kizárt, hogy történik valami csoda, s a gárda azt nyújtja majd az Eb-n, amire a játékosok tudása alapján képes. S ebben benne van az aranyérem megszerzésének lehetősége is.

A világbajnokság óta pályára léptek: Kluviert (14 mérkőzés), Van der Sar (13), Cocu, F. de Boer, Cocu (12), David (11), R. de Boer, Van Nistelrooij (10), Reiziger, Van Vossen, Zenden (9), Bergkamp, Konterman, Overmars, Stam, Van Bronckhorst (8), Van Hintum (7), Talan, Van Wonderen (5), Bogarde, Bousatta, Hasselbaink, Makaay, Mols, Numan, Ooijer, Van Gastel, Van Hooijdonk, Winter (3), Westerveld (2), Bosvelt, Jonk, Moens, Mulder, Reueser (1).

A világbajnokság óta gólt rúgtak: Kluivert (7 gól), Stam, Van Vossen, Zenden (2), Reiziger, Van Hooijdonk, Van Nistelrooij (1).

(FOCIVILÁG)