A meggyengült címvédő

A DFB-t, a német futballszövetséget 1900. január 1-jén alapították, s ezzel a labdarúgás történelmének egyik legeredményesebb szervezetét hozták létre. A DFB első ötven éve ugyan még nem a világraszóló diadaloktól volt hangos, a németek "csak" egy olimpiát nyertek (1936-ban), ám a második világháború után siker sikert követett. Az ország legjobb labdarúgói háromszor nyertek világbajnoki címet (1954, 1974, 1990; az elsőt sajnos pont ellenünk), ugyanennyi ízben voltak vb-ezüstérmesek (1966, 1982, 1986) és Európa-bajnokok (1972, 1980, 1996). Ezen kívül van még két Eb-ezüstjük (1976, 1992), s egy-egy bronzuk is a világ- és kontinensviadalokon (1970, illetve 1988).
A német labdarúgás fennen ragyogó csillaga 1994 táján kezdett leáldozni, amikor a válogatott az amerikai világbajnokságon a negyeddöntőben elbukott Bulgária ellen. A hanyatlás oka a generációváltás elmaradása volt, s noha két évvel később még némi meglepetésre Eb-t tudtak nyerni (nem kis részben az olasz Zola kihagyott tizenegyesének köszönhetően, s a "fiatalítás" jegyében felfedezett, akkor már 28 éves Oliver Bierhoff remeklésének), a legutóbbi világbajnokság ismételten rámutatott: komoly gond van a német labdarúgással.

Az Európa-bajnoki selejtezők sem kezdődtek jól a Berti Vogtsot váltó Erich Ribbeck tanítványai számára, hiszen első mérkőzésükön 1?0 arányú vereséget szenvedtek a rivális Törökország otthonában, pedig az utolsó húsz percben emberelőnyben játszhattak. Tizenöt német?török összecsapáson ez volt a második félholdas győzelem? A négy nappal későbbi második, szintén idegenbeli csoportmeccs már jobban sikerült, mivel 3?1-re verték a moldávokat a Kirsten?Bierhoff kettős kiváló produkciójának köszönhetően. 1999 februárjában átruccantak Amerikába egy, a házigazdákkal vívott barátságos találkozó kedvéért, s megalázó, háromgólos vereséget szenvedtek. A pofon jótékony hatása az északírek belfasti 3?0-s megleckéztetésében nyilvánult meg, s a törököknek a finnektől hazai pályán elszenvedett vereségének köszönhetően három pontra megközelítették az egy meccsel többet játszó Hakanékat, a finnek legyőzése pedig már (jobb gólkülönbségüknek köszönhetően) a csoport élére juttatta a németeket.
Az ötödik játéknapon a törökök némileg kijavították a Finnországban, a nyelvrokonainktól hazai pályán elszenvedett kudarcot, de mivel a németek is győzni tudtak otthon Moldova ellen (méghozzá fölényesen), a két válogatott továbbra is fej fej mellett haladt, s a képlet a hatodik kör után sem változott, mindkét gárda begyűjtötte a három pontot: az Eb-címvédő Helsinkiben, Bierhoff két gólját dicsérve, a vetélytárs pedig az északírek ellenében, Arif mesterhármasával. A két csapat között csökkent a gólarányok különbsége, de még mindig három találattal álltak jobban Mattha::::usék. Az utolsó előtti mérkőzésnapon pontelőnybe kerültek a németek Észak-Írország 4?0-s kiütésével (a Middlesbrough védekező középpályása, a Nationalelfbe egyéves szünet után visszatérő Christian Ziege mesterhármast vágott!), miután a félholdasoknak csak sovány 1?1-re futotta Moldovában, ráadásul még ezért az egy pontért is keményen meg kellett küzdeniük a csoportutolsó ellen, hiszen több mint egy órán át a hazaiak voltak előnyben.
Az utolsó fordulóra így meglehetősen leegyszerűsödött a képlet: a Németországba látogató törököknek győzelemre volt szükségük az egyenes továbbjutást biztosító első helyhez, míg a németeknek a hazai döntetlen is tökéletesen megfelelt. Az 1999. október 9-i mérkőzés után a házigazdák örülhettek jobban, mivel sikerült 0?0-val kihúzniuk a kilencven percet. (Azért a törököknek sem kellett különösebben búslakodniuk, mivel biztosan megelőzték az eredetileg többre taksált finneket, s a pótselejtezőn lehetőségük nyílt még rá, hogy kvalifikálják magukat a belga?holland közös rendezésű Európa-bajnokságra, amit az írek kárára meg is tettek.)

A németek csupán a statisztikákat nézve (6 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 20 adott, s mindössze 4 kapott gól) magabiztosan jutottak ki a kontinensviadalra, ám a többségükben kínkeservesen megnyert meccsek, valamint a barátságos találkozók kudarcai nem sok jót ígérnek nekik a nyárra. A generációváltást továbbra sem hajtották végre, több 1990-es világbajnok veterán is található a keretben. A fiatalítás elmaradásának legfőbb oka azonban nem a szövetségi kapitány személyében keresendő, ennek magyarázata a német futball legnagyobb egyénisége, Franz Beckenbauer szerint is a németországi utánpótlás-nevelés csődje. Riasztó, hogy a jelenlegi egyik legjobb válogatott játékos a már az 1982-es világbajnokságon is szerepelt Lothar Mattha::::us?
Németországban mindenesetre elvárás a válogatottal szemben a jó szereplés, még ha a címvédést talán a legelvakultabb szurkolók sem gondolják komolyan. Tavasszal Ribbecknek négy mérkőzésen (Hollandia, Horvátország, Svájc és az önbizalom-növelő ellenfélnek szánt Liechtenstein ellen) lesz lehetősége rá, hogy összerakjon egy olyan Nationalelfet, amely legalább a csoportküzdelmekből továbbjuthat, hiszen utána már bármi megtörténhet.

A selejtezőkön szerepeltek: Babbel, Neuville, Bierhoff (8 mérkőzés), Nowotny, Jeremies (7 mérkőzés), Kahn, Mattha::::us (6), Bode, Kirsten, Strunz, Scholl (5), Heinrich, Hamann (4), Ramelow, Nerlinger, Wörns, Linke, Ziege, Schneider (3), Ricken, Rehmer, Beinlich, Lehmann (2), Wosz, Tarnat, Dogan (1).
A selejtezőkön gólt szereztek: Bierhoff (7 gól), Bode, Kirsten, Ziege (3), Jeremies, Neuville, Strunz, Scholl (1).

(FOCIVILÁG)