A hispánok 1913. július 3-án alapították meg labdarúgó-szövetségüket, a FIFA-nak 1904, az UEFA-nak 1955 óta tagjai. A legtöbbször piros-kék mezben pályára lépő spanyolok nemzetközi sikerei meglehetősen régre datálódnak: 1964-ben voltak Európa-bajnokok, 1984-ben ezüstérmesek, s 1950-ben világbajnoki negyedikek. A kontinensviadalokon tehát lényegesen jobban szerepelnek, mint az összes földrész legjobbjait felvonultató megmérettetéseken, ám futballkultúrájukhoz mérten még így is gyengén. A legutóbbi három Eb-n sem jártak sok sikerrel, 1988-ban nem jutottak be a legjobb négy közé, 1992-ben már a nyolcas döntőre sem tudták kvalifikálni magukat, azonban 1996-ban továbbléptek mind a selejtezők, mind a csoportmérkőzések jelentette akadályon, s egészen a negyeddöntőig jutottak, ahol az angolok állították meg őket (nem kis bírói segédletnek köszönhetően).
Ha a felnőttek között nem is tartoztak eddigi válogatott eredményeik alapján a legjobbak közé, ez a titulus feltétlenül kijár nekik a korosztályos megmérettetéseken nyújtott produkciójuk alapján. Különösen a közelmúltban vitézkedtek: 1986-ban U21, 1986-ban, 1988-ban és 1991-ben pedig U16 Európa-bajnokok lettek, s az 1992-es olimpiai aranyérmet is ők vehették át. A fiatalon sikert sikerre halmozó gárda azonban már kifelé tart a futballból, velük nem lehet hosszú távra tervezni, ezért a 2000-es Eb-kvalifikáció során sem ők voltak többségben a nemzeti csapatban.
A selejtezőknek a szerencsétlen vb-szereplés miatt sokat kritizált Javier Clemente irányításával vágtak neki a spanyolok, s nem is maradhatott sokáig a helyén a szakember: miután 3-2-re kikaptak Cipruson, menni kellett. (Ez egyébként történelmi vereség volt, mert a szigetországiak még sohasem tudták legyőzni a spanyolokat.) A második mérkőzésen már az a José Antonio Camacho ült a kispadon, aki a nyáron kurtán-furcsán távozott a Real Madridtól. Sokan féltették Hierróékat ettől a találkozótól, mivel az izraeliek remek formában futballoztak az ősszel, míg a spanyolokról már korántsem volt ugyanez elmondható. Raúlék azonban bebizonyították, tudnak nyerni, ha nagyon kell, s 1-0-s izraeli vezetésről fordítottak, elhozva mindhárom pontot a Szentföldről.
A nyögvenyelős győzelmet követően már diadalmenet volt a spanyolok útja Európa legjobb tizenhat csapata közé. Ennek első szenvedő alanya Ausztria volt, amely nem kevesebb mint kilenc gólt kapott Valenciában, méghozzá úgy, hogy egyetlenegyszer sem volt képes bevenni Canizares kapuját. Míg a sógorok részéről senki, a spanyoloktól Raúl és Urzáiz is különösképpen elemében volt, előbbi négy, utóbbi két gólt vállalt. Ezután San Marinóval ütköztek meg, a Serravallében rendezett mérkőzésen a hazaiaknak nem sok örülnivalójuk volt, bár ők legalább "megúszták" 6-0-lal, Raúl ezúttal háromszor köszönt be. Ezzel a győzelemmel a spanyolok átvették a vezetést a csoportban, s ezt a sorozat végéig már ki sem engedték a kezükből. Két hónap elteltével megint San Marino volt az ellenfelük, s úgy látszott, hazai pályán jobban megy Camacho kiválasztottjainak, mivel az osztrák meccs mintájára ismét 9-0 lett a végeredmény. (Raúl formán kívül volt, csak egyet rúgott, helyette Luis Enrique és Joseba Etxeberría vitte a prímet.)
Magabiztosan vezetve a kvintettben a remegő lábú osztrákokhoz látogattak, s mint várható volt, legyőzték őket, bár az osztrákok örömére csak 3-1-re. Szeptember elején azonban már a spanyolok is izgultak kissé, amikor a mumus Ciprust kellett fogadniuk Badajozban. Mint kiderült, inkább Ciprusnak volt oka félelemre, mivel a 8-0 édes bosszú volt az egy évvel korábbi vereségért. Az utolsó, Izrael elleni mérkőzésre már kicsit elfogyott a lendület, de Guerreróék így is jók voltak egy 3-0-ra. A nyolc selejtező mérkőzést így huszonegy ponttal és egészen parádés, 42-5-ös gólkülönbséggel zárták a spanyolok, s még az izraeliek örülhettek leginkább, hogy megúszták oda-vissza öt góllal.
Azóta javában folyik a "csapatépítés" a nyári kontinensviadalra, Camacho nemhogy nem küldi két egymást követő mérkőzésen azonos összeállításban pályára az ibériaiakat, de leggyakrabban a kezdő tizenegy fele kicserélődik. Ennek ellenére a barátságos találkozókon is szép sikereket arattak, de talán mára megérett az idő rá, hogy kicsit leszűkítse a lehetséges kerettagok listáját, s a hátralévő két felkészülési mérkőzésre (Svédország - június 3., Luxemburg - június 7.) már csak azokat hívja meg, akikre komolyan számít. Ellenkező esetben nem lesz elég idő a gárda tökéletes összecsiszolására, márpedig ez nagy hiba lenne, hiszen a spanyolok a legnagyobb esélyesek közé tartoznak a 2000-es belga-holland Eb-n.
A selejtezőkön szerepeltek: Míchel Salgado, Raúl, Joseba Etxeberría (8 mérkőzés), Canizares, Hierro (7), Luis Enrique, Urzáiz, Guardiola (6), Sergi, Mendieta (5), Morientes, J. Guerrero (4), Aranzabal, Engonga, Marcelino, Valerón, Munitis, Paco (3), Alkorta, Kiko, Dani, Fran, Toni, César Martín (2), Nadal, Amor, Alfonso, Ezquerro, Alkiza, De Pedro, Marcos Vales, Iván Helguera (1).
A selejtezőkön gólt szereztek: Raúl (11 gól), Urzáiz (6), Hierro (5), Luis Enrique, Joseba Etxeberría (4), J. Guerrero (3), Morientes, Fran, César Martín (2), Mendieta (1).
(FOCIVILÁG)
